FIM Hódmezővásárhelyi Majolikagyár

Előszó

Hódmezővásárhelyen a cserepesekről a legrégibb írásos feljegyzés 1788-ból származik. Ebben az időben még csak nyolc személyről esik szó, de ahogy múlnak az évek, számuk egyre jobban nő, egyre sűrűbben szerepelnek a városi nyilvántartásban. 1847-ben kapják meg a céhkiváltság-levelét; a nyilvántartott cserepesek száma ekkor 204. Létszámuk az 1960-as években volt a legnagyobb, amikor a mesterek száma 400 fő körül mozgott. A gyáripar rohamos előretörésével számuk fokozatosan csökken, de jelentőségük a város életében a századforduló táján még így is változatlanul nagy. Az ipartestületi jelentések szerint 1903-ban 163, 1907-ben 140, 1911-ben 119 cserepes tagja van a testületnek. Ez utóbbi év a Majolika Telep alapításának éve.
A Hódmezővásárhelyi Állami Agyagipari Gyakorló Műhelyt 1898 márciusában alapították meg és a régi nagy cédulaház épületében működött. A gyakorló műhelyt azzal a szándékkal hozták létre az állami szervek, hogy a vásárhelyi fazekasipart kiműveljék, modernizálják. Így akartak a cserepesek nyomorúságos hanyatló helyzetén segíteni. A korabeli magyar és német iparművészet anyagát használták föl erre a célra. Az Agyagipari Gyakorló Műhelyben a cserepesek megtanulták a kerámia szakma addig ismert minden ipari vonatkozású, mesterségbeli fortélyát: a kályhagyártást, gipszmunkákat, préselést, matricázást, az ecsettel való festést stb... Így technikai ismeretük alaposan kiszélesedett, többrétűvé vált. Ezzel egyidőben viszont az addig egységes művészeti szemlélet erősen megbomlott, zavaros lett. A cserepesek a régi hagyományokkal tulajdonképpen ekkor szakítottak. Az Agyagipari Gyakorló Műhely révén általánosan elterjedt az ecsettel való festés, ami a harmincas évek elejéig igen népszerű volt. Gyorsabb, hatásosabb munkát lehetett vele produkálni. A Gyakorló Műhely létrehozása a művészi színvonalat ugyan nem emelte, de a mesterek mégis kívánatos technikai ismeretekkel gazdagodtak. A tanműhelyt 1907-ben szüntették meg... Vissza