Filozófiatörténeti szöveggyűjtemény II.

Előszó

Sören Kierkegaard: Félelem és rettegés
A rezignáció lovagja
Egy régi szólás, amely a külső és látható világból származik, ezt tartja: "aki nem dolgozik, ne is egyék". Elég különös, hogy ez a szólás nem arra a világra illik, ahol elsősorban otthonos; mert a külső világ a tökéletlenség törvényének van alávetve, és itt újra és újra megesik, hogy annak is van mit ennie, aki nem dolgozik, s hogy annak, aki alszik, bővebben van, mint annak, aki dolgozik.
A külső világban minden azé, aki éppen birtokolja; a világ a közömbösség törvényének hódol, és akié a gyűrű, annak engedelmeskedik a gyűrű szelleme, mindegy, hogy Nureddin-e az vagy Aladdin, és azé a világ gazdasága, akié, teljesen mindegy, hogyan szerezte azt. A szellem világában minden másként van. Itt örök isteni rend uralkodik, itt az igazakra is ugyanúgy esik az eső, mint a hamisakra, itt a jókra is úgy süt a nap, mint a gonoszokra, itt az érvényes, hogy csak az ehet, aki dolgozik, hogy csak az lel nyugalmat, aki szorongásban élt, csak az szabadítja ki a kedvest, aki leszáll az alvilágba, csak az kapja vissza Izsákot, aki kést ránt. Aki nem akar dolgozni, enni sem kap, hanem becsapják, mint ahogy az istennek Orpheuszt egy árnyképpel csapták be a kedves helyett, mert elpuhult volt, nem pedig bátor, mert lantos volt, nem pedig férfi. Itt mit sem segít, ha valakinek Ábrahám az atyja vagy tizenhét őse van; aki nem akar dolgozni, arra ráillik az, ami Izrael szűzeiről írva vagyon: szelet szül; aki azonban dolgozni akar, saját atyját szüli. Vissza