Filozófiatörténeti áttekintés és antológia

Előszó

részlet
Az ind bölcselet
Buddhizmus
(Kr. e 563-483)
A harcosok kasztjához tartozó Sákja nemzetségből származó herceg, neve eredetileg Sziddhártha volt. 19 éves korában nejét és újszülött fiát elhagyta, s hat éven át vezeklő életet élt, hogy a megváltó tudást megszerezhesse. Egy fügefa alatt esett elragadtatásba, látta meg a négy nemes igazságot, s ettől a pillanattól kezdve használta a "buddha" (megvilágosodott) nevet. Szerzetesei kíséretében vándorolva, negyven éven át hirdette tanítását. Buddha első igazsága megállapítása szerint: az emberi élet szenvedéssel teljes. Ennek alapja a szüntelen változás, mely az elmúlás és újabb vágy jelentkezésével újabb vágyat okoz. A szenvedés oka tehát az élet szomja, mely az élethez való érzéki ragaszkodásban nyilvánul meg. A tizenkét szimbolikus alakot feltüntető Buddha kerék ábrázolja az élni akarás vágyától szabadulni nem tudó ember szenvedéseinek szigorú oksági kapcsolódással következő egymásutánját. A szenvedés megszűnésnek feltétele az életszomj megszűnése. Cselekedetekben nyilvánuó aszketikus gyakorlatok helyett, Buddha a világtól lélekben való felszabadulást tartja döntőnek. Ennek különböző mértéke szerint jár az ember a megváltás különböző fokain. Legfelsőbb fok az érzéki vágyak, teljes "kialvása", a nirvána állapota, mely a test halálával tökéletessé válik. A nirvánához a nemes nyolcas út vezet: hit, gondolkodás, beszéd, cselekvés, élet törekvés, vizsgálódás helyessége. Az erkölcsi előírások az élőlények kímélését, az igazmondást, a tisztátalanság és mértéktelenség kerülését sürgetik, a két utóbbit fokozottabb mértékben a szerzeteseknél. Vissza