Előszó
Sok kiváló magyar nyelvű filozófiatörténet forog közkézen. Ide kell sorolni egyik-másik tankönyvet is. E szerény kötet, amelyet most a teológushallgató a kezébe vesz, nem tud és nem akar ezekkel...
Tovább
Előszó
Sok kiváló magyar nyelvű filozófiatörténet forog közkézen. Ide kell sorolni egyik-másik tankönyvet is. E szerény kötet, amelyet most a teológushallgató a kezébe vesz, nem tud és nem akar ezekkel versenyezni. Célja az, hogy a II. Vatikáni Zsinat Optatam totius dokumentumában mondottaknak igyekezzen eleget tenni:
,,A filozófiatörténetet úgy kell előadni, hogy a növendékek meglássák a különféle rendszerek végső alapelveit, magukévá tegyék azt, ami azokban igaznak bizonyul, és képesek legyenek a tévedéseket gyökerükig feltárni és megcáfolni." (Optatam totius, 15)
E kötet szem előtt akarja tartani azt, amit a Katolikus Egyház Tanítóhivatala időközben mondott a teológiai fakultásokon és a papnevelő intézetekben zajló filozófiatanításról, elsősorban az 1972-ben megjelent ezzel kapcsolatos utasítást:
„Mindenképp szükséges az igaz filozófiai gondolkodás a biztos metafizikai elvek fényében, hogy objektív független állításokhoz jussunk. Ennek céljából mindenféleképp hasznos a filozófiatörténet, mert előhozza azokat a főbb megoldásokat, amelyeket a nagy gondolkodók a századok folyamán a világ és az élet kérdéseivel kapcsolatban kifejtettek." (L'insegnamento della filosofia nei seminari. Enchiridion Vaticanum 1971-1973.952.)
Nem kerülhették el a szerző figyelmét a II. János Pál pápa Fides et ratio enciklikájában mondottak sem.
Miután újabban az I. éves teológusok nem egy esetben nélkülözik a középiskolás filozófiai ismereteket és a gimnázium által nyújtott általános műveltséget, így alig feltételezhet valamit mindebből e tankönyv, amely kezdő teológusoknak készült. A hallgatók minél könnyebb tájékozódását célozzák a fejezetek végén található összefoglaló kérdések, valamint az időrendi táblázatok a könyv végén.
Vissza