Filozófia

Előszó

Az általam e könyv számára kiválasztott húsz „nagy kérdés" gyakran vetődik fel a gondolkodni szerető emberekben. Maguktól is felmerülnek, nem kell hozzájuk tudatos szándék vagy elméleti érdeklődés. Az emberek az efféle kérdésekre önkéntelenül is keresik a választ. A filozófia azonban némiképp különbözik az elméleti tudományok többségétől, ugyanis hajlamos újra és újra elővenni ugyanazokat a nagy kérdéseket, amelyekre már évszázadokkal korábban is születtek az adott korban érvényesnek tekintett válaszok. így aztán a filozófia történetében ma is több a nyitott kérdés, mint az általánosan elfogadott válasz.
Ez zavarja is a filozófusok egy részét. Pedig nem nehéz észrevenni, hogy a sokszínűséget az is okozza, hogy az első látásra egyszerűnek tűnő kérdések a válaszkeresés során pillanatokon belül nagyon sok és bonyolult részletkérdésre bomlanak szét. Általában olyan kérdéseket teszünk fel, mint például „Miért legyek erkölcsös?" vagy „Mi az élet értelme?", mintha ott rejtőzne valahol a végső válasz.
De valószínűbb, hogy számos különböző kérdés létezik. Miért viselkedjek erkölcsösen ebben és ebben a szituációban, miért álljak ellen ennek és ennek a csábításnak? Az embereket érdeklő dolgok közül melyikkel érdemes foglalkozni? Egy végső válasz helyett sok különböző választ kapunk különböző kontextusokban, de gyakorlatra van szükség ennek a felismeréséhez. Más kérdésekben ugyanakkor különféle csapdák rejtőzhetnek.
Ilyen például a „Miért van valami, s nem inkább a semmi?". Sokan úgy gondolják, hogy ez a filozófia igazi alapkérdése, és hogy ennél mélyebb problémát talán fel sem lehet vetni - miközben itt a „mélység" és a felfokozott érdeklődés alighanem abból a logikai gubancból fakad, amely garantálja e kérdés megválaszolhatatlanságát. De azért nem árt az óvatosság: néhányszor már kiderült, hogy gondos elemzéssel a reménytelennek tűnő kérdésekre is lehet választ találni.
A gondos elemzésnek pedig többféle útja-módja lehet, ami nem is baj. Hiszen mindenki más szempontokat vél fontosnak - egy politikai döntésről vagy családi összejövetelről (vagy családi veszekedésről) is teljesen eltérően tudnak nyilatkozni a különböző résztvevők és a kívülállók. Shakespeare csodálatos színműveket írt a szerelemről, a háborúról, a félelemről, a hatalomvágyról és sok egyébről, de senki sem gondolja, hogy végérvényes „válaszokat" adott volna bármire is, vagy hogy az általa elmondottakhoz már semmit nem lehet hozzátenni. Ezért aztán én sem törekszem arra, hogy végérvényes válaszokat adjak. Vissza