Előszó
Részlet a könyvből:
"Hideg, szürke, októberi reggel, a milyen csak az északi országokban van. A mount-zióni kolostorban hatot üt az óra.
A mint az utolsó ütés elkondul a csöndben, megnyilik a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Hideg, szürke, októberi reggel, a milyen csak az északi országokban van. A mount-zióni kolostorban hatot üt az óra.
A mint az utolsó ütés elkondul a csöndben, megnyilik a kolostor kapuja s egy kis csoport nő lép ki rajta. Három-négy apáca vesz körül és ölelget sirva egy leányt, ki fekete ruhát, szürke nemezkalapot visel.
Pál lépéssel odább kicsiny ir szekér várakozik, s a kocsis, kezében az ostorral, már fönn ül a bakon.
- Indulnak már, Nan? kérdi tőle a legidősebbik apáca.
Nen ráhagyóan int a fejével.
Erre ujabb ölelések, csókok és könnyek következnek.
- Isten veled, édes gyermekem, Isten veled. Az ég áldása kisérjen.
A fiatal leány, ki csaknem gyermek még, nem tud felelni, könyei majdnem megfullasztják.
Helyet foglal a furcsa szekér egyik oldalán, levegőbe lógó lábakkal, mig kicsi, kötéllel átfont ládáját ugy a hogy odakötötték a másik oldalhoz."
Vissza