Filológiai Közlöny 2002/3-4.

Előszó

A Filológiai Közlöny James Joyce és a modernség címmel készült dupla különszámát tartja kezében a tisztelt olvasó. Az összeállítás gondolata mindenekelőtt onnan eredt, hogy éppen 120 éve, 1882-ben született Dublinban James Joyce, a modern prózaírás alighanem legnagyobb megújítója és mestere. Hozzá való viszonyunkat tekintve azonban, ahogyan azt több magyar kutató megállapította, Joyce még ma sincs az őt megillető helyen irodalmi tudatunkban: műveit kevesen olvassák értően, iskolai oktatása nem elég hatékony. Ennek természetesen számos oka van, s közöttük az egyik minden bizonnyal az, hogy kevés róla szóló, akár eredeti szerzőségű, vagy más nyelvből fordított tanulmány olvasható magyarul, monográfiáról már nem is beszélve. A születési évfordulóra történő emlékezés mellett különszámunk összeállításának célja, hogy a fenti állapot megváltozását valamilyen mértékben a maga eszközeivel elősegítse.
Először két külföldi szerző, az amerikai Bonnie K. Scott és a francia Jacques Derrida megközelítésükben jelentősen eltérő tanulmányait közöljük magyar fordításban. Ezt követi a magyarországi Joyce-kutatásból reprezentatív ízelítőt nyújtó négy hazai írás, a szerzők Mecsnóber Tekla, Bókay Antal, Goldmann Márta és Kappanyos András. Az első két tanulmány közöttük elsősorban a közép-európai kontextusban elemzi az író legnagyobb műveinek egy-egy aspektusát, a további kettő pedig a hazai fogadtatás történetébe és Joyce-kiadásunk egyes kérdéseibe, illetve jövőjébe vezeti be az olvasót. A „Műhely" rész Hetesi István tollából közöl cikket, aki az archetípus és intertextualitás modernségbeli jelenlétét egy másik szerző, Ivan Turgenyev egyik novellájában elemzi. Mellette olvasható egy interjú, melyben Frank McGuinness mai ír drámaíró többek között Joycenak az ő művészetére tett eleven hatásáról beszél. A különszámot záró recenziók Joyce-szal illetve az ír irodalommal foglalkozó köteteket ismertetnek. Vissza