Filmvilág 1988. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet az 1. számból:
Mindez már megtörtént velünk
Beszélgetés Gothár Péterrel
- Új filmed, a Tiszta Amerika elkészültének története van. Elmondanád?
- 1985-ben rendezték meg az első tokiói filmfesztivált. Nagy gondot fordítottak arra, hogy jól vezessék be, főleg üzleti szempontból. Létrehoztak egy másfél millió dolláros díjat, aminek hosszú kiírása van, de a lényeg, hogy ötvenegy százalékkal beszállnak egy játékfilm finanszírozásába. A film anyagi sikerét a maguk részére előre biztosítandó, olyan, a háború után született rendezőket hívtak meg, akik legföljebb három filmet csináltak, és legalább az egyik valamilyen szinten ismert és sikeres lett a világban. Ezzel a filmmel kellett pályázni, plusz egy forgatókönyvvel, egy új filmterv könyvével. Az első menetben mintegy száz filmből kiválasztottak tizenhatot. Én a Megáll az idővel kerültem be a mezőnybe. Magát a fesztivált nagyon jól szervezték; a meghívottak állandóan együtt voltak. Először nyílt módom megismerkedni korosztályombeli rendezőkkel a világ más országaiból. Néztük egymás filmjeit, vagy a legjobb kocsmákban ültünk, és vártuk, mi történik. Nem éreztük, hogy rendezőverseny van. Pedig "egyegészöt", millióban, az sok. Jó nemzetközi zsűri volt, Kuroszava, Bertolucci, Szabó István és David Puttnam, angol filmrendező-producer alkotta a gerincét.
A bajok akkor kezdődtek, amikor kiderült, hogy a díjat háromfelé osztják, méghozzá - nem minden európai agyafúrtság nélkül - olyan arányban, hogy napi árakon megfeleljenek egy- egy, az adott országban leforgatható film költségeinek. Kiszámították, hogy Magyarországon ez körülbelül huszonöt millió forint, azaz huszonöt millió forint, azaz ötszázezer dollár; a Megáll tehát ennyit kapott. Vissza