Film-Színház-Muzsika 1965. (nem teljes évfolyam)

Fülszöveg

SIKER A COTE D'AZUR-ÖN
Monte-Carió után
Mesés operett és a kemény valóság keveréke: ez Monte-Carlo. A rulett hazája és művészeti események sanhelye: ez Monte-Carlo. Ideruccanó milliomosok és itt vendégszereplő művészek: ez Monte-Carlo. Csupa ellentét. Mintha csak a két vezető házaspár »»összetétele^ is ezeket jel-képezné — a monacói herceg felesége: Grace Kelly, Oscar-díjas film-színésznő. A pénz fejedelme, Onassis pedig az operaszinpadok fejedelemasszonyának, Maria Callasnak a férje. Rang és művészet. Vagyon és művészet.
Valószínűtlen, lebegő operettország; de a librettóhoz világnagyságok adják a zenét — a művészetet. Ebben a mesébe illő környezetben fél évszázada virágzik a balettművészet; Gyagilev modern, chagalli erejű vízióitól napjainkig. Itt tehát kiváltképp kényesek a balettre; az év végi főidényben mindig a világ legjobb baleltegyütteseit látják vendégül. 1964-ben a kievi társulat lépett fel itt, s jövőre is szovjet balett meghívását tervezik.
Ennek fényében mérhetjük meg a budapesti Operaház balét legyüttesé-nek meghívását és őszinte, forró si--kerét. A meghívást ez a siker jelesül, egyértelműen igazolta. Nyolc előadáson tapsolt a magyar balettnek a Cóte D'Azur nemzetközi közönsége.
A repertoár legfontosabb jellemvonása: mindhárom programban egy-egy Bartók-művet is előadtak, s ezzel egyben a magyar balettművészet modern törekvéseit is jelképezték. A Csodálatos mandarin, a Zene húros, ütőhangszerekre és celestára és A fából faragott királyfi teremtette meg a vendégjáték atmoszféráját, valósággal a magyar balett ars poeticáját. Ez már küldetés volt, nemcsak kiküldetés. A magyar zene géniuszának megismertetése balettszínpadon is elsősorban a mi feladatunk. A programok változatosak voltak; az egy-egy Bartók-balett köré különböző stílusú táncszámokat csoportosítottak a balettművészet klasszikus és új remekeiből.
Ezt a ídtűnően összeállított programot az itthon és külföldön is jól ismert, sokszor méltatott táncosok hatalmas emócióval, ihletetten, nagy akarással és nagy tehetséggel valósították meg. Jellemző volt megint vi-lágrangű szólistáink rendkívüli sikere s a legfiatalabbak örvendetes kiugrása. Ezúttal a sok országból verbuvált, a legjobbhoz szokott nemzetközi közönség tapsolt olyan alakításoknak, mint Lakatos Gabrielláé, a Csodálatos mandarin Lány-szerepében, a Gajane és a Don Quijote remek bravúrral megoldott részletében, vagy Fülöp Viktoré, aki most is mesterien formálta meg a Mandarint; ' Orosz Adél királylányát, (A fából faragott királyfi) nemesívelésű, szép táncalt
szólókban és pas des deux-kben, Róna Viktor lírai telítettségű, s Havas Ferenc férfias erejű táncait méltán illette itt is az elismerés. Stockholm és Moszkva után Monte-Carlóban is kitűnően vizsgázott Kékesi Mária, A fából faragott királyfi női főszerepében Ugray Klotild, művészi érleiő-déséről vallott Sipeky Levente, Dózsa Imre, Menyhárt Jacquelin, Péter László. Kaszás Ildikó, Perlusz Sándor, Baross Erzsébet, Budavári Rudolf, Forgács József, Zilahy Győző, s az egész tánckar, melyről méltán állapította meg a Cote d'Azur közönsége és szakmai világa az összeforrottsá-got és fölényes tánctudást.
A monte-carlói balettközpontban tehát egy világszínvonalú, s a magyar művészetet híven reprezentáló balettegyüttesnek volt rendkívül értékes sikere. Erről azonban hadd valljon a leghivatottabb, Youly Algaroff, a monte-carlói balettprogramok vezetője. Az ő vallomása, gondolom, perdöntő; jóllehet érdekelt az ügyben, hiszen az ő ötlete volt a magyar balett meghívása De először néhány szót róla. Két évvel ezelőtt vált meg a színpadtól, mint világhírű táncos. A karcsú, vibráló tekintetű Algaroff lépései, mozdulatai most is a táncosról árulkodnak. Orosz származású, akárcsak Gyagikfv vagy Lifar. A párizsi Champs Elysées-i balett első táncosa volt, a háború után szerződött az új monte-carlói baletthez, mely Gyagi-levék után a legjobb együttes volt a Cote D'Azur-ön. Az egész világot bejárták műsoraikkal; innét hívta meg állandó vendégszereplésre a párizsi Opera, ahol Serge Lifar szerepeit táncolta. Első ízbfen történt meg, hogy a párizsi Operába más együttes tagját hívják meg.
A vasárnapi, forró hangulatú búcsúelőadás után beszéltem Algaroffal.
— A budapesti balettet először Párizsban láttam, s már ott foglalkoztatott a meghívás gondolata. Pestre utaztam, hogy még teljesebb képet kapjak a repertoárról, hiszen az ilyen vendégjáték esetében a legnehezebb a program összeállítása. Nagy gondot okoz ilyenkor az, hogy a művek díszletei a saját, jól ismert színpadra készültek. Szerintem egy balettegyüt-test elsősorban nagy produkciókban kell és lehet bemulatni idegenben. Ügy érzem, ez sikerült — s ha nem is hozhatták ide az egész budapesti repertoárt, de hiteles képet kaphatott a közönség a magyar balett magas színvonaláról, felkészültségéről. Az is természetes, hogy az egyik műsor erősebb, mint a másik — de az együttes értékeit megmutatták.
— Mi a véleménye az itt műsoron szerepelt Bartók-balettekről?
— Bartók zenéje a legjelentősebb az együttes műsorában is. A Csodálatos mandarin és a Zene .:. koreográ-
fusa rendkívül érdekes, s nagy vitákat váltott ki. Ám ha valalS ^^t-koznak, az jó. A közönség egy része rajong, a másik polemizál — ez már ok a bemutatásra. Őszintén megvallom: meglepett a Bartók-balettek itteni sikefe. Magam ugyan kiválónak tartom, de az itteni közönség meglehe-. tősen konzervatív ízlésű. Az együttes mégis sikert aratott Bartók modernségével, elsősorban azért, mert mindent tud táncolni, kivált a karakter-tancokat. Jó néhány kivételes tehetséggel büszkélkedhetnek; Lakatos Gabriella, Orosz Adél. Róna Viktor nevét említem elsőül, s kiváló Fülöp Mandarinja, Havas Ferenc a Poloveci táncokban, Szumrák Vera a Mandarinban. Ami pedig a jövőt iPetí: olyan nagy tehetséget ismertem meg itt, mint Kékesi Mária, s rendkívül tetszett a fiatal Dózsa Imre könnyedsége, technikája. De talán a legérdekesebb: Harangozó koreográfiája. Egyébként kellemes meglepetés volt még egy jelenség. A keletről érkező társulatoknál eddig azt tapasztaltam, hogy kiválóak a klasszikus táncokban, de a koreográfiát nem korszerűsítik. Modernet nem is táncolnak — a Bartók-balettek éppen e tekintetben nagy jelentőségűek. Meg kell mondanom, hogy a világon mostanában mindenki próbálkozik a korszerű stílussal, de ezek közül sok olyan akad. amely nem modern, csak zavaros. Vannak botrányok és sikerek is. A modern balettstílus még nem bontakozott ki. Az önök együttesének programja azért volt jó, mert megfért benne a modern törekvés a klasszikusokkal — klasszikus táncok nélkül modernség sem lehetséges. Monte-Carlo a világ minden kiváló együttesét^ a legnagyobb tánccsillagokat hívja meg évről évre. Az a fogadtatás, amelynek tanúi lehettünk, méltán bizonyítja a magyar balett nemzetközi színvonalát. 8 ne tekintfee puszta udvariasságnak: meggyőződésem, hogy a társulat, Nádasdy Kálmán és Lőrincz György szakértő irányításával mind nagyobb sikereket ér el majd otthonában és a világ színpadain.
A beszélgetés eddig sem zajlott valami hivatalos stílusban, de azutan Algaroff — egyelőre magánemberként — megjegyezte:
— Két év múlva szeretnék megint találkozni az együttessel Monte-Car-lóban
Nos, azt hiszem, ennél jobban nem pecsételhette meg véleményét a kitűnő művész.
Itthon, néhányan azok közül, ak>K olvasták a monte-carlói beszámolókat, kissé kétkedve megkérdezték:
_ !gazán ilyen nagy volt a siket?
Hadd feleljek: igazán.
Demeter Imre Vissza