Film-Színház-Irodalom 1942. augusztus 28-tól szeptember 3-ig

Előszó

A magyar történelemben másodszor történik meg, hogy a nemzet egy kimagaslóan nagy fiának halála lelke és szíve legmélyéig rendíti meg az ország minden élő emberét. Zrínyi, a költő volt az egyik, Horthy István a másik. Ugyanígy reszketett át az akkori Magyarországon a jeges rémület, amikor híre terjedt, hogy Zrínyit halálos baleset érte a vadászaton, mint most, amikor a magyar történelem e legbaljóslatúbb Szent István-ünnepén, a verőfényes ünnepnap délelőttjén szíveket bénítóan terjedt el Horthy István hősi halálának híre.
Horthy Istvánt, a Horthy-házban tradicióként élő katonai erények vitték a frontra. A nemzet ifjú reménységéről, ez áldozatos és életét is követelő kötelességteljesítést, a kormányzóhelyettes magas közjogi poziciója elháríthatta volna! De kivitte a fiatal Horthy Istvánt a harc és a halál mezejére először is családja e tradiciója, az összes Horthyaké, mindenek előtt édesapjáé, nemzetünk vezéréé, de nem sokkal korábbra visszatekintve, kivitte őt nagybátyja, Horthy Szabolcs példája, kit mint Szolnok megye akkori főispánja, az 1914-es világháború kezdetén, lemondott főispáni rangjáról, hogy bevonulhasson katonának és a 14-es háború első lovasrohamaiban elesett. A kötelességteljesítés elháríthatatlan szenvedélyéből halt hősi halált Horthy Szabolcs is, a jászkun-huszárok kapitánya, csak úgy, mint most Horthy István. Horthy Szabolcs korának egyik legszebb magyar férfi volt és délceg, karcsú, ifjú alakjára könnyes révületben visszaemlékezve, ezt mondhatjuk el Horthy Istvánról is! Vissza