Fülszöveg
Nem tudom megmondani, hogy az évek során mennyi időt töltöttem el a Történeti Hivatal, illetve az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárának a kutatótermében. Azt viszont igen, hogy képletesen szólva a diktatórikus rendszer "politikai alvilágában" bolyongtam. Hálózati személyek munkadossziéiban lapuló "Bizalmas! Szigorúan titkos!" jelentések százait olvastam, azokon a tartótisztek instrukcióit, utasításait. És kezembe kerültek a precízen kitöltött 6-os kartonok, száraz tényeket közlő rendőrségi évi jelentések. Többször feltettem magamnak a kérdést: ez úgy megtörténhetett, ahogy az iratok tanúsítják? Megtörténhetett, hogy író, egyetemi, középiskolai tanár, mérnök, református püspök stb. titkos lakásokba oson be és találkozik információra, továbbjelenteni való anyagra áhítozó tartótisztjével?
Megtörtént! Nem egyszer, hanem nagyon sokszor.
Az elaljasulásnak a politikai alvilágban nincs határa. És láttam a jelentések sorai között azokat az embereket, akiknek nehézzé tették az életét,...
Tovább
Fülszöveg
Nem tudom megmondani, hogy az évek során mennyi időt töltöttem el a Történeti Hivatal, illetve az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárának a kutatótermében. Azt viszont igen, hogy képletesen szólva a diktatórikus rendszer "politikai alvilágában" bolyongtam. Hálózati személyek munkadossziéiban lapuló "Bizalmas! Szigorúan titkos!" jelentések százait olvastam, azokon a tartótisztek instrukcióit, utasításait. És kezembe kerültek a precízen kitöltött 6-os kartonok, száraz tényeket közlő rendőrségi évi jelentések. Többször feltettem magamnak a kérdést: ez úgy megtörténhetett, ahogy az iratok tanúsítják? Megtörténhetett, hogy író, egyetemi, középiskolai tanár, mérnök, református püspök stb. titkos lakásokba oson be és találkozik információra, továbbjelenteni való anyagra áhítozó tartótisztjével?
Megtörtént! Nem egyszer, hanem nagyon sokszor.
Az elaljasulásnak a politikai alvilágban nincs határa. És láttam a jelentések sorai között azokat az embereket, akiknek nehézzé tették az életét, akik azt hitték, szabadok, megbecsültek, és megbocsátották nekik, hogy 1956-ban a forradalom mellé álltak. Hiszen Kádár János megmondta: "aki nincs ellenünk, velünk van". Tévedtek. Felvillantak előttem a beszervezés drámai pillanatai, az emberek megtörése, megalázása. De felsorakoztak a feladatot túlteljesítők, a besúgó szerepet önként vagy pénzért vállalók, a semmi emberek.
Tudom, nyomasztó, döbbenetes világ tárul azok elé, akik elolvassák a könyvemet. De a valósággal egyszer szembe kell néznünk. A magyar emberek nincsenek tisztában azzal, hogy milyen világban éltek. A legvidámabb barakk illúziójában sokan nem sejtették, hogy a diktatórikus hatalom miként tartja kézben őket, és ellenőrzi még gondolataikat is.
Vissza