Előszó
E cikkgyűjtemény szerkesztésekor elsősorban az a cél vezérelt, hogy a szelektív figyelem kutatásának az utóbbi két évtizedben fellendült vonulatát reprezentatív tanulmányok során keresztül mutassuk be. A gyűjtemény 2 nagyobb részre tagolódik. Az elsőben kifejezetten pszichológiai, a másodikban pszichofiziológiai szemléletű munkák szerepelnek.
A figyelemről szóló különböző definíciók csokra hivatott az olvasót a téma rendkívüli sokrétűségére ráébreszteni. A kérdéskör történelmi távlatait pedig W. James és Titchener múlt századvégi ill. e század eleji cikke villantja fel.
A tanulmányok zöme azonban a 60-as és a 70-es évek terméséből származik. E nagy időbeli ugrás oka egyrészt az, hogy ami közbül történt, azt kitűnően foglalja össze Woodworth és Schlosberg (1966) Kísérleti pszichológia című könyvének figyelemről szóló fejezete. Másrészt pedig az, hogy századunk első felének uralkodó irányzatai a behaviorizmus és az alaklélektan nem, vagy szinte alig foglalkoztak a figyelem kutatásával, így jelentős előrelépés ezen a területen egészen a 40-es évek végéig, az 50-es évek elejéig nem történt.
A 60-as és a 70-es évek leghangsúlyosabb kutatási témája a szelektív figyelem: hogyan történik az egyetlen tárgyra való koncentrálás, milyen feltételek és milyen mechanizmus lehet az, amely az egyidejűleg ható ingerek sokaságából segít egyetlen egyet kiemelni. Erre a kérdésre kívántak válaszolni az 50-es években Cherryvel (1953) és Broadbenttel (1958) indult dichotikus kísérletek, amelyekben a személynek fülkagylón keresztül két különböző szöveget (szavakat stb.) adtak, egyidejűleg. Arra, hogy ennek a nagyjelentőségű kísérleti elrendezésnek egyáltalán a gondolata is fölmerülhessen, az abban az időben vadonatúj technikai vívmány, a magnetofon nyújtott lehetőséget. Az első kísérletek eredményei azt a hipotézist támasztották alá, hogy az ember egyszerre csak egyetlen információt képes teljesen, szemantikus szinten feldolgozni, azaz, hogy agyunk egy korlátozott kapacitású, "egycsatornás" információ feldolgozó rendszerként működik. Ebből logikusan épült fel Broadbent (1958) feltételezése, mely szerint kell lennie valahol egy szűrőnek az információ feldolgozásának folyamatában, amely biztosítja, hogy egyszerre csak egy információ haladhasson át a korlátozott csatornakapacitású rendszerben. Az újabb és újabb kísérleti tények alapján azonban az eredeti szűrőelmélet többféle módosítása született meg.
Vissza