Előszó
"A több fényforrásból való tárgyvilágítás, az árnyékok felfogása egy ernyőn, a tárgy és az árnyék együttes megjelenése különös áttetsző fényplasztikai újdonságot jelentettek. Az eredmény változékonyságát aztán csak fokozza, hogy más-más szögből szemlélhetem ezeket, és bevethetem a szem korrekciós képességét.
A fénnyel körüljárhatom az előttem lévő tárgyat, de annak a mozgás közben feltárulkozó dimenziói átmenetiek, folyamatosak és megragadhatatlanok. A fényvetítéssel rögzíthetem ezeket az átmeneti dimenziókat, egymásra vetíthetem és képzelettel összeköthetem ezeket a látszólag képtelen fény-profilokat, vagy árnyprofilokat. A tárgy valamennyi misztikus és gyakran érthetetlen fény-metszete a tárgyból és a megvilágítási eszközökből származik, ami így valamilyen erős megkonstruált helyzetre utal. A plasztikus realitás, a vetítés fény-árnyék realitása az áttetsző lemezeken az ismeretlen vizuális effektusoknak végtelen sorát segítette megfigyelni és leírni, az alakítás végtelen lehetőségét nyitotta meg előttem. Számos tanulsággal szolgáltak ezek a kísérletek, a kérdés csupán az volt, hogy mindezeket a burjánzóan gazdag hatásokat, tárgyak, eszközök, mozgások, szövegek interferenciáját a leghatásosabb szelektivitással és gazdaságossággal visszasűrítsem kiállítható, máshol is megmutatható, úgynevezett "művekbe". Feszített vászonképbe, fotóba, ceruzával kiegészített árnyékrajzba stb. A munkának ebben a stádiumában kénytelen vagyok a nekem élménytadó jelenségeket más modellekben bemutatni, hozzáigazítani a műfajok kialakította történeti konvenciókhoz. Ennek egyik lehetősége a feszített vászon. Ezekben jelzem, hogy kiléptem a síkból, és jelzem ennek a lépésnek számos következményét a konnotációk, a továbbértelmezések irányának meghatározásával. A formázott plasztikus vásznakon ugyancsak tárgysziluettek jelennek meg, abszolutizálódnak, plasztikai karaktert kapnak, vagyis a tárgyról vett fény-minta egy gondosan mérlegelő és választó aktus megtétele után - ami az enyém - visszaalakul tárggyá, és ez a kép. Ez a kép a profiloknak feszített vászon, plasztikussá tett árnyék-lemez segítségével jön létre. Ugyanúgy körüljárható, mint az eredeti tapasztalat tárgya, de a kis átmenetek, a számomra fontos vagy lényegtelen nüanszok egyértelműen elválnak egymástól, csak a jellemző mozzanatok, a kitüntetett jelek maradnak. Amikor kiemelek egy nézőpontot, akkor jellemzem is a helyzetet, melyet előállítottam. Lehetőséget adok arra, hogy mozgással a tulajdonságok átváltozhassanak, és ezzel a dolgok általános tulajdonságainak dinamikájáról szólok..."
Vissza