Fianna

Fülszöveg

Szabadság, barátság, szerelem
Volt egyszer hét fiú. Volt a csapat, a fianna, voltak szép idők, jöttek a rosszabbak, aztán mindenki elárult mindenkit, s ebbe néhányan belehaltak - ennyi a történet. Tisztára, mint az ír mesékben. Volt egy lány is, és volt szerelem, ám szétváltak az utak... Egy félbehagyott szobor, amelyről már mindenki megfeledkezett, s egy város az amerikai Délen, amelyet két ember kiradírozott az emlékeiből, hogy aztán újra ott fussanak össze útjaik...
"Tiltott gyümölcs íze volt a csóknak és minden érintésnek. Mintha egy régi regében találták volna magukat, ahol minden egyes mozdulatukért és ölelésért keményen büntetik majd őket az istenek, mégis megkísértik, és kihívják maguk ellen a sorsot. Pillanatok alatt az ágyra sodródtak, egymásra csodálkozva szeretkeztek, minden lelkifurdalás és felelősség nélkül, mint akik nagyon jól tudják, először és utoljára teszik. Elemi vágy volt, szinte fájó. Nolan újra és újra magára vonta, tanulta, csodálta, bűvölte, mígnem a sokadik "először és utoljára" után a lány félájultan álomba bódult.
Nolan Rianon a hajnali derengésben megfakuló, majd újra életre kelő fényeket figyelte, aztán hirtelen kiugrott az ágyból, és megállt a formázó állványon vöröslő, még nedves agyagtömb előtt. Hosszan elnézte a gyűrt lepedő fodrai közt elnyúló vékony, meztelen testet, ujjai szinte maguktól mélyedtek az anyagba. Kis időre megfeledkezett mindenről, az alvó lány védtelensége azzal kecsegtette, meg tudja fejteni a titkot, mielőtt még felébredne. Ám valahol a lelke mélyén tudta, ez is csak torzó lesz. Egyszerűen nem marad rá ideje." Vissza