Előszó
Részlet a könyvből:
"Kinyujtotta karját, amint kilépett a könyvesboltból, mintha ezzel a mozdulattal le akarná rázni behajtott könyökének, hosszú éveken át megszokott, könyveket-szoritó tartását....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Kinyujtotta karját, amint kilépett a könyvesboltból, mintha ezzel a mozdulattal le akarná rázni behajtott könyökének, hosszú éveken át megszokott, könyveket-szoritó tartását. Zsebében apró ezüstök biztatóan csörögtek: könnyelmü és rövid alku volt. Nagy örömében nem bánta, hogy az érték negyedét adta csak a könyvkereskedő, olyan kicsinyesnek, könnyünek, felszabaditónak tünt fel előtte az elmult évek végleges elszámolása.
Izzott a május a kövek között, csak a hegyek felől üzent egy kis, hüvösen hintázó szelet a messzeség. A gimnázium épülete ugy állott, minta beleroskadt volna a szörnyü teherebe, hogy negyvenegynéhány diák ma véglegesen otthagyta. Matura utáni csend dermedt a folyosókon, a fordulókban Szokrateszek, Homeroszok és Vergiliuszok aludtak laposra meredt szoborszemmel.
Kari kicsit gyürődött cigarettát vett elő zsebéből, szája szögletébe lógatta és megindult. az egyik szembejövőt megállította.
- Szabad egy kis tüzet kérnem?
A megszólított ránézett és mosolyogva nyujtotta oda égő szivarját. Kari apjának hivatali társa volt.
- Mi az, Kari? Megvolt a matura?
- Hál' Isten, végre megvolt.
- Persze, azért olyan sürgős rágyujtani.
- Most már szabad! - mondta Kari, teli, megkönnyebbült, jókedvü hangon."
Vissza