Fiadnak hagyd örökül...

Fülszöveg

Édesapámat, aki banktisztviselő volt egész életében egy dolog érdekelte és kötötte le csak igazán, és ez az irodalommal való foglalkozás volt. Ezt a hajlamot a családban nem egyedüliként örökök, apái nagybátyja Petrik Géza is egész életét ennek szentelve szerkesztette meg a magyar irodalom ma is felbecsülhetetlen és úttörő értékű bibliográfiáját.
Apám minden szabadidejét a poétikával való foglalkozásra fordította, szerénysége azonban nem engedte meg, hogy a munkáit publikálja is. Sőt még velünk a legközelebbi családtagjaival sem osztotta meg azok ismertetését, még azt sem árulta el soha, hogy mi is az, amivel otthon az íróasztalnál ülve nap mint nap minden idejét eltölti, műveit csak az íróasztalának szánta. Bár sejtettük tevékenységének tartalmát, de betekintést csak halála után ránk maradt gazdag irodalmi hagyatékából szereztünk.
Egyetlen és kivételesen prózai művének általunk utódai által való kiadásának egyedüli célja az, hogy amennyiben még hátralévő rövid életünk és szűkre szabott anyagi erőnk tervünket megakadályozva nem adna már lehetőséget a hagyatékában talált 12 magyar népmese verses feldolgozásainak közreadására, és a mintegy húsz német költő mintegy 600 világirodalmi remekének magyar nyelvre fordított versei és sok-sok más egyéb munkáinak a kiadására, úgy legalább ezzel a művel állítsunk emléket és adjunk némi nyilvánosságot a hazai irodalom számára eddig teljes mértékben elveszett munkásságának.
Fentieken túlmenően ezt a művet az elmúlt század korrajzával, eseményeivel foglalkozó társadalomtudományi munkáknál is fel lehet használni forráselemzésre és adatgyűjtésre a XIX. század végi és XX. század eleji kialakulóban lévő hazai polgári életről.









Vissza