Egy szegény ifju története/Pons bácsi

Előszó

Octave Feuillet.

A mult század második felében egyre diadalmasabban előretörő francia realizmus és naturalizmus zajos párisi táborától félrevonulva élt és írt az idealizmus finomtollú szószólója, Octave Feuillet. A drámában háttérbe szorult Augier, Dumas fia és Sardou, a regényben Balzac, Flaubert, Daudet, Zola markánsabb egyéniségével szemben s jó ideig divat volt műveit és sikereit lekicsinyelni. Ám az újabb irodalomtörténetírás az ő ügyét is revizió alá vette, kijelölte méltó helyét, s szigorúbb esztétikai mértékkel mérve is igazolja ma is tagadhatatlan nagy népszerűségét.
1821 augusztus 11-én született a Manche-départementbeli Saint-Lo-ban, ahol atyja magas közigazgatási hivatalt viselt. Ez az apa rendkívül művelt ember, Quizot jóbarátja, az előkelő társaság közkedveltségű, szellemes tagja volt, de otthon bizony túlszigorú, akinek kemény kezét fia, Octave is súlyosan érezte, különösen, mert anyját igen hamar elvesztette. A fiú - kitüntetések közt - elvégezte a híres Lycée Louis le Grand-ot. Apja diplomáciai pályára szánta, de ő írói hivatást érzett magában s írogatni kezdett Párisban. Minthogy atyja, ellenkezésén fölgerjedve, megvonta tőle a támogatást, 1845-től több éven át, nélkülözve, próbálkozott történelmi drámákkal s egyéb kisebb írásművekkel. 1849-ben hazament gyöngélkedő atyjához s 1858-ig Saint-Lo-ban élt. Vissza