Előszó
Amikor ezt a könyvet a Tisztelt Olvasó kezébe veszi, az egész világon egyszerre vagyunk tanúi nagyfokú technológiai, gazdasági, politikai, társadalmi változásoknak, amelyek alapvető kérdéseket...
Tovább
Előszó
Amikor ezt a könyvet a Tisztelt Olvasó kezébe veszi, az egész világon egyszerre vagyunk tanúi nagyfokú technológiai, gazdasági, politikai, társadalmi változásoknak, amelyek alapvető kérdéseket vetnek fel a szociális munka elméletével és gyakorlatával kapcsolatban is. Magyarországon ezek a változások mély pénzügyi, gazdasági, politikai és társadalmi válságjelenségekkel járnak együtt. A 2008-ban kibontakozó pénzügyi válság súlyos megszorításokra kényszerítette a kisebbségbe került kormányt, amelyek hozzájárultak a szociális ágazatból történő forráskivonásokhoz, intézményi normatívák csökkenéséhez, így a szociális szakma gyengüléséhez.
Ma, 2012-ben a szociális ellátás keretfeltételei sajnos tovább romlottak. Folyamatosan változik a jogszabályi környezet (ami egyébként önmagában is rendkívül megnehezíti mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati oktatást), instabil ellátórendszer, bizonytalan a finanszírozási, támogatási rendszer, a szakmai sztenderdek hiányoznak, a szociális rászorultságvizsgálat anomáliákkal küszködik, a szegénységet kriminalizálják, az ellátási szintek nincsenek harmóniában egymással, magas a várakozók száma stb. 2012-ben új Alaptörvény lépett életbe, mely már nem garantálja az alapvető szociális jogokat. A szociális biztonságot, mint az európai joggyakorlat egyik legfontosabb vívmányát felváltotta az Alaptörvény az állam szociális biztonságra való törekvésének és az állampolgárok öngondoskodásának követelményével, illetve a családokra háruló kötelezettségekkel, ami a jóléti állam neoliberális irányú átalakításával egyenlő. Ebben az értelemben a szociális munka a szociálpolitika új koncepciójától válik függővé.
A magyar szociális ellátás (az intézményrendszer és a szolgáltatások, valamint a kapcsolódó határterületek) teljes körű és már tovább nem halasztható újrafogalmazása válik szükségszerűvé, amihez egyes oktatók kritikusan, mások éppenséggel támogatóan viszonyulnak.
Egész Európában előtérbe került az állam feladatának újrafogalmazása a szegénység elleni küzdelemben, a hajléktalanság kérdésében, a kisebbségpolitikában, a szociális transzferek kérdéskörében. Az egyetemi oktatásban mind az elmélet, mind a gyakorlat alapvető kérdése, hogy e politikai térben a szociális munkások miként cselekednek.
Vissza