Az ezüsthegedű

Előszó

Részlet:
A fogfájós nyuszi
Képzeljétek, gyerekek, mi történt! Egy nyuszikának a mezőn megfájdult a foga. Valószínűleg úgy esett meg ez a nagy baj, hogy kemény káposztatorzsára harapott.
Panaszosan makogott a nyuszi, és nem tudta, mitévő legyen. A pofácskája hamarosan dagadni kezdett, s amikor a barázdabillegető meglátta, ijedtében még billegetni is elfelejtett.
Lekonyult a nyuszi füle bánatában, és csak üldögélt a rét közepén. Gyógyfüvecskék kínálták magukat orvosságnak a fájós fogára, vadvirágok legyezgették a daganatot, de hát mindez nem sokat használt.
Észrevette a nyuszi, hogy egy mókus mogyorót ropogtat az erdőszéli fán. Elkezdett vele beszélgetni.
- Mak-mak, de jó neked, mókuska!
- Mi bajod van, nyulacska?
- Fáj a fogam, mókuska.
- Ki kell húzni, nyulacska!
- Ki húzná ki, mókuska?
- Harkály doktor, nyulacska.
- Nem fog fájni, mókuska?
- Csak egy kicsit, nyulacska.
Gyáva volt a nyuszi, de a foga már annyira fájt, hogy mégis elindult az erdőbe. Messziről hallatszott Harkály doktor kopácsolása. Amint közeledett hozzá, egyre jobban inába szállt a bátorsága.
- Sárgarépás jó napot! - toppant eléje hirtelen a róka. - Mi lelte azt a szép nyúlpofikádat, hogy ekkorára dagadt?
- Éppen most megyek fogat húzatni - reszketett a nyuszi -, de nagyon félek, mert Harkály doktornak éles a csőre.
- Ó, ó! - sopánkodott a róka -, hiszen nem is kell ahhoz a harkály! Ide süss, nyulacska! Majd én rákötök egy vékony indát a rossz fogadra, megrántom, és úgy kihúzom, hogy cseppet sem fog fájni.
Valójában persze azt gondolta a ravasz róka, hogy a fogára kötött indánál fogva szépen hazavezeti az ostoba nyulacskát a rókalyukban várakozó fiainak. Azoknak ma éppen ilyen gyönge nyúlhúsra támadt kedvük.
7 Vissza