Festő anya és szobrász leánya

Előszó

Évszázadokon keresztül a gyermekek foglalkozása a szülők, nagyszülők foglalkozását követte. Ebben meghatározó az életkörülmények, társadalmi viszonyok azonossága volt. Aztán az egyre nyitottabbá váló európai társadalmakban a mintának ez az évszázados ereje vesztett hatékonyságából, s előtérbe került az újabb generációk szabad pálya- és hivatás választásának szempontja, melyet erősítettek a demokratikus társadalmi eszmék. Ha ma ilyen szemszögből elemezzük a körülöttünk lévő viszonyokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy nem jellemző a szülők szakmájának követése, bár kétségtelen, hogy bizonyos értelmiségi területeken ennek még mindig nagy hagyománya van. Egészen speciális és különleges helyzetben van ebből a szempontból a művészet. Itt ugyanis nem elég a hivatástudat, az egyszerű szülői akarat, mely esetleg egyezik a gyermek törekvéseivel, itt szükség van még valamire (ami persze más szakmákban sem baj, ha van), s ez a tehetség. Ezt pedig garantálni nem lehet. Bármely művészeti ágban tehát a szülő hivatása csak akkor folytatható, ha az újabb generáció tagja is rendelkezik azzal a valamilyen ma is titokzatos képességgel, melyet hagyományosan tálentumnak is nevezhetünk.
Nos, ebből a nézőpontból is különleges a viszonya és kapcsolata Piukovics Magdolnának, Törley Józsefnek és leányának Törley Máriának. Mert kétségtelenül Máriának volt mit örökölnie édesanyjától, aki kitűnő képességű festőnek indult, ám később belőle nem lett expressis verbis hivatásos festő, de kétségtelenül az lett szobrászként Máriából, lányából. A minta, a magatartás, a vonzalom azonos a két generációban, az erő, az elszántság, s nem utolsósorban a lehetőségek jobbak a második generációban. Vissza