Előszó
Ha már így összekerültünk: e füzetke írója és olvasói, kénytelen vagyok elöljáróban elmondani, hogy én nemcsak elhűlök azon, amikor ismerőseim közül valaki elmeséli, hogy mennyibe került lakásának...
Tovább
Előszó
Ha már így összekerültünk: e füzetke írója és olvasói, kénytelen vagyok elöljáróban elmondani, hogy én nemcsak elhűlök azon, amikor ismerőseim közül valaki elmeséli, hogy mennyibe került lakásának festetése vagy kitapétáztatása, az ablakkeretek, az ajtók mázolása - hanem meg is botránkozom. Annyira gazdagok, hogy még erre is telik, vagy annyira lusták, hogy még erre sem képesek? Ép, egészséges és az átlagosnál nem nagyobb jövedelmű embert - szerintem és a kor szelleme szerint is - a lakás rendben tartásával és felújításával kapcsolatos alapvető munkákat manapság maga végzi el. Nemcsak olcsóbban ússza meg, mintha iparost hívna, hanem jobban is jár vele.
Mindannyian a saját bőrünkön tapasztaltuk már, hogy ha egy igazi, tőrőlmetszett szakember, vízvezeték-szerelő, villanyszerelő vagy szobafestő megjelenik a lakásban, ott "fű többé nem terem". Őket nem érdekli a parkett, a szőnyegpadló, a szőnyeg, őket nem zavarja a forgács, a lehulló vakolat, a szemét, ami óhatatlanul együtt jár a munkával, és persze lehullik a padlóra; a víz, amely végigcsurog a konyhában, a fürdőszobában; a gipsz vagy a festék, amely a parkettra, a bútorra fröccsen. Legfeljebb széttapossák. Minél hamarabb kész akarnak lenni, s nagyon nem szeretik, ha a háziak azzal hátráltatják, hogy seprűvel, lapáttal meg felmosóronggyal ugrálnak körülöttük. Hamar végeznek, és nagy összegről adnak számlát - ha egyáltalán méltóztatnak számlát adni...
Vissza