Hét beszélgetés Jorge Luis Borgesszel

Fülszöveg

1971-ben Fernando Sorrentino, az akkor még kezdőnek számító, huszonkilenc éves argentin író hét délutánon át kérdezgette Jorge Luis Borgest mindenféléről, ami épp az eszébe jutott, s a könyv mely ezekből a csapongó beszélgetésekből született, Borges megejtően közvetlen portréját tárja elénk. Megtudjuk egyebek között, hogy miként tekint vissza Borges saját korai műveire, s ennek alapján mit tanácsol a kezdő íróknak, s azt is, miért fontos, hogy az író lusta legyen. Megtudjuk, hogy ő, aki mindig "hedonista olvasó" volt, miért szereti jobban Henry Jamest Francz Kafkánál, hogy miért unt bele Dosztojevszkijbe, hogy miért tartja García Lorcát jelentéktelen költőnek, hogy mikor és hogyan olvasta először Dante Isteni Színjáték-át, és miért tartja olyan zseniális műnek, jóllehet a vallásos tartalma egyáltalán nem érdekli (mert abszurdnak tartja azt a gondolatot, hogy "viselkedésünk érdekelheti az istenséget"). Rögtönzött kis elemzéseket találunk a könyvben az argentin irodalom majd' minden jelentős alakjáról, de éppúgy a gaucsókról, a tangóról és a truco nevű kártyajátékról is, s mellesleg megtudhatjuk, mi a véleménye Borgesnek a futballról, melyet szerinte igazából a fanatikus szurkolók sem szeretnek. Olvashatunk Borges részvételéről hazája politikai mozgalmaiban (valamint a peroniumus és a kommunizmus hasonlóságáról), tragikus megrendüléséről, melyet a Kennedy-gyilkosság után, és boldogságáról, melyet az ember első Holdra lépésekor érzett. Kiderül a beszélgetésekből, hogy Borges miért nem írt soha regényt (és miért gondolta úgy, hogy a regény műfaja hamarosan el fog tűnni), és az is, hogy jobban szerette volna, ha José Luis Borgesnek hívnák, sőt remélte, hogy így fog emlékezni rá az irodalomtörténet.
"Minden lehetséges irodalmi hibát elkövettem, és ez lehetővé teszi, hogy egyszer valami jót is sikerüljön írnom" - mondta Borges Sorrentinónak, amikor mögötte volt már ötven év az irodalomban ("egy olyan élet, melyet teljesen az irodalomnak szenteltem"), s majdnem teljesen megvakulva olvasni már nem tudott, de az agyában benne volt szinte az egész világirodalom, és persze még jó néhány olyan, később papírra vetett elbeszélés és esszé terve is, amilyet senki más nem írhatott volna meg, csak ő, Jorge (José) Luis Borges. Vissza