Fülszöveg
Fernando Savater filozófus, a közelmúltban vonult vissza a katedrától. Számos nemzetközi békeszervezet tagja, a szélsőséges baszk nacionalizmus tevékeny ellenzője, az emberi jogok Európa-szerte ismert, Szaharov-díjas aktivistája. Több mint félszáz, főként etikai tárgyú könyve angol, francia, svéd, olasz, portugál, német, japán és dán fordításban is olvasható. Magyarul eddig két kötete jelent meg, Etikáról Amador fiamnak és Politikáról Amador fiamnak címmel (mindkettő Pávai Patak Márta fordítása, Műszaki Könyvkiadó, 2003).
Kicsoda és micsoda az ember? Mitől lesz emberi, és hogyan élheti emberhez méltóan az életét? Erre kereshet választ a könyv olvasója a szerző segítségével, aki nem kisebb fába vágja a fejszéjét, mint hogy gondolkodásra serkentse és támpontokkal segítse a felelősen gondolkodó polgárt az életben adódó választásaiban.
„Magunkat embernek tekinteni nem abból áll, hogy tudomásul veszünk valamilyen biológiai vagy kulturális tényt, hanem hogy döntést hozunk, és...
Tovább
Fülszöveg
Fernando Savater filozófus, a közelmúltban vonult vissza a katedrától. Számos nemzetközi békeszervezet tagja, a szélsőséges baszk nacionalizmus tevékeny ellenzője, az emberi jogok Európa-szerte ismert, Szaharov-díjas aktivistája. Több mint félszáz, főként etikai tárgyú könyve angol, francia, svéd, olasz, portugál, német, japán és dán fordításban is olvasható. Magyarul eddig két kötete jelent meg, Etikáról Amador fiamnak és Politikáról Amador fiamnak címmel (mindkettő Pávai Patak Márta fordítása, Műszaki Könyvkiadó, 2003).
Kicsoda és micsoda az ember? Mitől lesz emberi, és hogyan élheti emberhez méltóan az életét? Erre kereshet választ a könyv olvasója a szerző segítségével, aki nem kisebb fába vágja a fejszéjét, mint hogy gondolkodásra serkentse és támpontokkal segítse a felelősen gondolkodó polgárt az életben adódó választásaiban.
„Magunkat embernek tekinteni nem abból áll, hogy tudomásul veszünk valamilyen biológiai vagy kulturális tényt, hanem hogy döntést hozunk, és elindulunk egy úton."
„Aki halandónak tudja magát, az szereti is az életet, mert a véletlen ajándékozta meg vele, és mert menthetetlenül el fogja veszíteni. Platónnak tehát nincs igaza: semmi nem áll távolabb a széptől és a jótól, mint a megmásíthatatlan örökkévalóság. Esetlegesség nélkül nincs védelmet nyújtó etika, sem csodálni és gyönyörködtetni képes esztétika."
Vissza