Fernando Botero

Előszó

Nem először kap helyet Latin Amerika művészete a Szépművészeti Múzeum falai közt. E távoli világ festészete a lehetőségekhez mérten a kezdetektől a Múzeum szakembereinek homlokterében állt - melynek legkiválóbb bizonyítékai a spanyol gyűjtemény részét képező mexikói koloniális festmények.
Ha kitágítjuk látókörünket, észrevehetjük, hogy ez a Múzeum által is képviselt latin-amerikai vonzódás időtől és tértől függetlenül megfigyelhető az egész országban. Az első kapcsolatépítő pionírok még a tizenkilencedik században éltek: id. Markó Károly, Rosti Pál, Maróti Géza - ők kerültek elsőként kulturális kapcsolatba Latin-Amerikával. A magyar nyelvű szakirodalom pedig szinte azonnal tudósított a latin-amerikai felfedezésekről, történelmi változásokról. A huszadik században ez az addig egyoldalúnak tekinthető kulturális kapcsolat kibővült és bilaterálissá vált: miközben a magyar művészek új otthonra találtak Amerikában, a távoli országok műtárgyai gazdagították a múzeumi gyűjteményeket és a magyar múzeumok időszaki kiállításokon mutatták be a kulturális cserekapcsolatokon keresztül hazánkba érkező alkotásokat. Botero művészete nemcsak a most felvázolt hagyományba illeszkedik, hanem maga is a hagyomány újraértelmezése. Nagyméretű vásznain visszaköszönnek a művészettörténet emblematikus műtárgyai, festészeti stílusában, kompozíciós megoldásaiban pedig a nagy mesterek öröksége fedezhető fel. A klasszikus ikonográfia által ihletett művek ezért különösképp otthon érezhetik magukat a múzeum Régi Képtárának termeiben, ahol a látogatókat különleges és játékos utazásra invitálják. Vissza