Előszó
A Vercingetorix-utca közepe táján egy magas alak megragadta Mathieu karját; a másik oldalon rendőr sétált fel és alá.
- Adj néhány sou-t, apuskám - mondta az alak. - Éhes vagyok.
Szeme dülledt...
Tovább
Előszó
A Vercingetorix-utca közepe táján egy magas alak megragadta Mathieu karját; a másik oldalon rendőr sétált fel és alá.
- Adj néhány sou-t, apuskám - mondta az alak. - Éhes vagyok.
Szeme dülledt volt, ajka duzzadt. Csak úgy bűzlött az alkoholtól.
- Nem vagy te inkább szomjas? - kérdezte Mathieu.
- Becs... becsszavamra, cimborám - akadozott a másik. - Esküszöm neked...
Mathieu kikotorászott a zsebéből egy százsou-s pénzdarabot.
- Nesze, bánom is én, mire kell - jegyezte meg sietve. - Csak éppen érdeklődtem.
- Derék ember vagy, én mondom neked - hálálkodott a részeg, a falhoz dűlve. - Valami nagy dolgot fogok kívánni neked. Mit kívánjak hát?
Mindketten töprengtek.
- Rád bízom - mondta Mathieu.
- No hát sok szerencsét kívánok neked - bökte ki a részeg, aztán diadalittasan felnevetett. Mathieu észrevette, hogy a rendőr közeledik feléjük, s féltette az emberét.
- No Isten veled - mondta és távolodni akart.
A részeg visszatartotta...
Vissza