Előszó
Férfi sorsa a nő.
- Semmitsem kérek, öntől, asszonyom, csak azt, hogy ne váljék el a férjétől!
Az asszony fájdalmasan kacagott fel:
- No, ez nagyszerű! Majd éppen a maga kedvéért!
- ez a...
Tovább
Előszó
Férfi sorsa a nő.
- Semmitsem kérek, öntől, asszonyom, csak azt, hogy ne váljék el a férjétől!
Az asszony fájdalmasan kacagott fel:
- No, ez nagyszerű! Majd éppen a maga kedvéért!
- ez a kacaj, asszonyom, veszedelmesen hasonlít a Jávor Imre kacagásához. A férje is így kacag, ha megkérdezem őt, hogy mint fogja önt elfelejteni, ha olyan nagyon szerette?
- Jávorné ingerülten ugrott fel az asztaltól:
- Tudja meg, hogy én gyűlölöm az uramat!
- Nem vonom kétségbe, de van e rá oka?
- megcsalt!
- Tudom. Egy rossz asszony karmai közé került. Hogy ki volt az, nem tudom,... de nem is fontos a név. Különösen nem fontos, mert a férje nem szeretője többé annak a nőnek. Jávor Imre már nem szeret senkit, csak önt!
- Alaposan betanulta a leckéjét, barátom! De kár volt ennyit magolnia. Kevés ahhoz egy férfi szónoki tehetsége, hogy egy porig alázott, megsebzett női szívet kiengeszteljen...
Vissza