Ferenczy Noémi-díjasok V.

Előszó

A kitüntetés pozitív megkülönböztetés. Felnőttkori simogatás. Kiemelés az erős átlagból, követendő példa adása. A kitüntetettnek a szakmai díj társadalmi méretű és jelentőségű méltánylás, belső örömforrás, bátorítása, megerősítése a járt út helyességének. A kitüntetőnek pedig fontos felhatalmazásból eredő morális kötelesség, általa lehet személyes értékeken keresztül folyamatosan felmutatni a nemzeti kultúra örökbecsű eredményeit. Az átlagos teljesítményeket munkabérrel szokás honorálni. Az átlagon felülieket megkülönböztetett figyelemmel kell kísérni, míg a kiválóakat a nemzetnek illik megköszönni. Diktatúrákban persze a paternalista állam szokott a népképviseletek elé tolakodni, s az évenkénti kegyosztást propagandacélokra is felhasználni. Valamikor akár hálapénzként is felfogható volt. Demokráciában az államra az illő mértéktartás és ellenőrizhető értékszempontok érvényesítése a kötelező, s a kiválasztásban, a döntő szó kimondásában a szakmai javaslattevőket kell helyzetbe hozni. Nem hallgatható el ugyanakkor, hogy a művészi teljesítmények mérésének, rangsorolásának, az elismerések odaítélésének problematikája valójában örök. Vagyis egyidős magával a díjazási rendszer létrejöttével, mert a kvalitások típusa, időszerűsége, összemérhetősége, s maguknak az alkotóknak munkakaraktere is rendkívül változó, mérésükre a szokásos statisztikai mérőeszközök, vagy éppen a művészi megközelítésekbe való beleérző képesség, esetleg a nemzetközi divathullámokhoz való gyors igazodás naprakész ítéletei egyaránt nem alkalmasak. Vissza