Pontyhorgászat

Előszó

Ha megkérdezünk egy tó partján, horgászbot mellett üldögélő embert, fogott-e már valamit, a válasz tízből hatszor a következő: -Á csak pár keszeget. S kezével legyint egyet hozzá. Ez a legyintés kifejezi a magyar horgászat és a ponty „viszonyát": legtöbbünk számára pontyozni és horgászni ugyanazt jelenti. Kiadónk számára ezért kezdetben úgy látszott, hogy könnyű vállalkozásba fog bele: nem lehet probléma a szerző kiválasztása, hiszen Magyarországon sok a jó pontyhorgász; a módszerek és eszközök pedig olyan bőségben kínálják a témát, hogy éppen arra kell csak figyelnünk, ne lépjük túl a megszabott terjedelmi keretet. Tévedtünk. Rá kellett jönnünk, hogy egy pontyos könyv szerkesztése a nehéz esetek közé tartozik. Az olyan kitűnő szakírók, mint Antos Zoltán által képviselt klasszikus pontyhorgász iskola felbomlott, legalábbis jóval szűkebb érvényű, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Vonatkozik ez a módszerekre, eszközökre és a pontyok viselkedésére egyaránt. Gondoljunk itt a korábban szinte egyeduralkodó önetetős fenekezésre, a vastag zsinórokra, a durva botokra, vagy - a maival szemben -, akkor még érintetlenebb vízpartokra, természetes szaporulatból származó halakra. A pontyhorgászatban azóta egymással ellentétes irányzatok alakultak ki. Ma már nem lehetséges egy olyan egységes kézikönyv megjelentetése, amely általános érvényű információkkal szolgál az olvasónak. Nincs olyan komoly szerző, aki egyszerre lenne híve a különböző irányzatoknak. Arról azonban nem mondhattunk le, hogy kis könyvünk enciklopédikus, tehát a témában mindenről tájékoztató jellegű legyen. Kellemes kikapcsolódást, jó szórakozást kíván, a Kiadó Vissza