Színművészet/Ibsen Henrik

Fülszöveg

Színművészet

Részlet a könyvből:
"Egyiptom a kultura legrégibb hazája és a művészet bölcsője. Az egyiptomi papok szertartásai, a lélekvándorlás, mely az egyiptomi mythos alapja és a szent bika imádata körül kifejtett vallásos ritualéja, talán kútforrása lehet a színészet eredetének, talán ez adta az első impulzust egy kezdő drámai játékhoz, mely évezredes átalakulásában, a mai napig kifejlődött. Egyiptomban a nemzeti élet a legszorosabban összeforrt a vallási élettel. A babona egy neme már a legrégibb időkben el volt terjedve Egyiptomban. Az egyiptomiak gonosz szellemekben hittek és hogy ezek ellen megóvják magukat, különböző amuletteket hordtak, amelyek istenekben való fohászokat, vagy varázsigéket tartalmaztak, hogy a gonosz szellemeket és a démonokat tőlük távol tartsák. A varázslatba való hit és a magikus formulák az egyiptomiak cselekedeteivel oly szorosan és feloldhatatlanul voltak összefonódva, hogy ezáltal teljesen a papság fennhatósága és uralma alá kerültek. A lélekvándorlás indukciója, mely a babonás néptömeg lelkületére rendkívüli hatással volt, amennyiben ők a lelkeket vándorlásaik közepette - látni akarták, mindinkább szorosra fűzte őket a papsághoz, amely kellően ki is használta a korlátolt tömeg babonás hitét."

Ibsen Henrik

Részlet a könyvből:
"Alacsony, kopottas diákszobában találkoztam először Vele. Úgy történt, hogy Sorma Ágnes vendégszerepelt a szász egyetemi városban. Nóra volt aznap a színpadon. De mire oda jutottam a színházi pénztár korlátjához, már nem volt a legolcsóbb jegyekből. Bús-szomorúan indultam hazafelé. Húsz éves voltam. Lázadó proletár-érzések arcomba kergették a vért. Egyszerre egy nagy könyvkereskedés kirakata előtt álltam. A kiáltó, idomtalan nagy német könyvek előtt ott sorakoztak a Reclam-vállalat egyenruhás barna füzetkéi. Dacos zajjal berontottam a boltba s megvettem egyet, a Nórát. Rohantam haza. A kis diákszoba közepén kerek asztal állt, tele rakva könyvekkel, az asztal közepén kerek petróleum-lámpa. Hét óra volt, este. A színházban most gördül föl a függöny. Magamra zártam az ajtót, leültem. S ott, abban a szomorú kis lipcsei szobában, ott jelent meg előttem először a norvég óriás szelleme. Láttam azóta a Nórát Sorma által is, mások által is, de úgy, mint akkor, soha többé. Elolvastam mindent, ami tőle való, megnéztem mindent, amit lehetett s úgy körülbelül mindent ami róla szólt. Milyen jó volt hozzá visszatérni a róla szólók táborából! De hát erre is szükség volt." Vissza