Előszó
Az elmúlt évszázadokban sokak számára volt - különösen vidéken, falvakban és tanyákon - az információszerzés és még inkább az olvasás talán kizárólagos eszköze a kalendárium. Azok, akiknek, a...
Tovább
Előszó
Az elmúlt évszázadokban sokak számára volt - különösen vidéken, falvakban és tanyákon - az információszerzés és még inkább az olvasás talán kizárólagos eszköze a kalendárium. Azok, akiknek, a sorsa, családi háttere, társadalmi környezete nem tette lehetővé, hogy néhány elemi osztály elvégzésén túlmenően képezzék magukat, iskolába járjanak, mert kora gyerekkoruktól dolgozniuk kellett, a kalendárium elérhető és megérthető olvasmányt jelentett.
Életük, sorsuk egybeolvadt a kalendáriumi oldalakkal, hiszen ahogy imakönyvekbe volt szokás apró, személyes jegyzeteket írni, olykor csak hozzátartozók születési, házasságkötési, vagy éppen halálozási dátumát egy-egy kedves szó mellett, úgy a kalendáriumok lapjai is számtalan személyes, ceruzacsonkkal, tintával tétova betűkkel bejegyzett nevet, adatot őriztek.
A kalendárium számon tartotta az ünnepeket, jeles, elsősorban kultúrkörünk jellemző hitéleti vonatkozású napjait, amelyek igazodási pontokat jelentettek a családok életében, a földhöz kapcsolódó munkákban, a vallási élet gyakorlásban.
A kalendárium oldalai, akárcsak egy kaleidoszkóp ábrái, formák, színek, hangulatok, érzések sokaságát tárja elénk. Mást és mást képzelünk a papírcsőbe zárt színes üvegdarabokból összeálló különböző formákba: egyik alakzat kedves a szemünknek, másik nyomasztó képzeteket vetít elénk. A kalendáriumi mesék mentén találkozhatunk ördögivel és angyalival, a könyv fölé hajoló nagyanyáink petróleumlámpáinak vibráló lángja ijesztő és játékos árnyalakokat vetített és vetítene ma is kis szobájuk frissen meszelt falaira.
Forgassák élvezettel a sokszínű világot bemutató Ferencvárosi kalendáriumot.
Vissza