Ferencsik János Balatonfüred város első díszpolgára

Előszó

Már negyedszázada, hogy volt egy, a komolyzenét népszerűsítő televíziós műsorom, a Hangoskodó. Nagy nézettség mellett, rendkívül jó időben, szombatonként ment adásban. A stúdióból első ízben kimozduló felvételt - füredi kötődéseim okán - a Balaton fővárosába vittem. Megkerestem - akkor már sokadszor járva nála - a Tamás-hegyen Ferencsik Jánost azzal, vállalna-e beszélgetést a mintegy ötven perces műsorban. Kikérdezett töviről hegyire, mi mindent tervezek még a programba sűríteni. Válasza Füred-rajongásáról árulkodott: "Szívesen megyek egy másik felvételre hozzád, a Szabadság-téri stúdióba. Ez meg teljes egészében szóljon az állandóan itt élőkről, az itteni ifjú énekesekről és muzsikusokról!" Így is történt! A gyorsan elrepülő kurta órát szépen kitöltötték a Bem Iskola dalosai, a zeneiskolások és művésztanáraik... A történet folytatása: az adás után csengett a telefon. Ferencsik hívott és csak annyit mondott: "Gratulálok! Ugye, hogy igazam volt?!" Örülök, hogy Balatonfüred egy gondosan megírt-szerkesztett könyvvel tiszteleg első díszpolgára előtt. Külön erénye a kötetnek, hogy nemcsak a "hivatalos zenevilág" hangja szólal meg abban. Helyet kaptak az Őt tisztelő-figyelő helyi lakosok is, és (talán először?) egybe gyűjtve láthatók a bronzba öntött emlékezést megörökítő fényképfelvételek. Őszinte elismerés a kötetet jegyző Szenfnerné Varga Anikónak és a kiadó Balatonfüred Városért Közalapítványnak! Amikor Ferencsik Bartók Béla Virágzás című zenekari darabját dirigálta, virágzó mandulafák harsogó tavaszi üzenete szólt intése nyomán... A Tamás-hegyi mandulafák üzenete! Vissza