Ferencesek a középkori magyar irodalomban

Előszó

A mai tudományos világban kevés probléma bir oly vonzó erővel, mint az assisii szt. Ferencről szóló hagiografikus életiratok és forrásmunkák kritikai feldolgozása. Sajátságos, hogy körülbelül két évtized óta assisii szt. Ferenc és rendje folytonosan fokozódó érdeklődés és mindig mélyebbre ható, élénk kutatás tárgya, és hogy a középkori miszticizmusnak s egyben a világtörténelemének ez egyik legnagyobb, gondviselésszerű és szimpatikus alakja iránt szinte ösztönszerű benső vonzalom, lelkesedés kezd ébredezni. A legellentétesebb vallású, nemzetiségű és világfelfogású irók, tudósok: katholikusok, protestánsok és zsidók állanak e nagy férfiú perszonálmagnetizmusának hatása alatt s nemes versenyre kelve irnak róla, vizsgálják, elemezgetik életét s növelik kultuszát. Honnan e sajátságos jelenség, ily szinte megmagyarázhatatlan vonzódás e par excellence katholikus téma iránt? Az egész ferenceskérdés legérdemesebb búvára, a ferences eredetű hagiografikus emlékek Kolumbusa, a protestáns Sabatier s utána Thode válaszolnak e kérdésünkre. Szt. Ferenc az ő felfogásuk szerint nem egy felekezeté, hanem az egész emberiségé, akinek gazdag, érzelmekkel és gondolatokkal telt lelkében mintha minden nemzetbeli ember valláskülönbség nélkül megtalálná lelkének egy-egy rokon, vagy épen egyező árnyalatát.
E szellem, e felfogás pregnánsul nyilatkozik meg akkor, amikor azt olvassuk, hogy Harnack, a nagy protestáns teológus az összes európai nagy kulturáramlatokat szt. Ferencre viszi vissza, amikor Görres, Renan és Sabatier őt Dante mellé állítják, amikor a konvertita dán író és költő: Joergensen egyezéseket lát szt. Ferenc és Tolstoj, meg Buddha között, amikor Hesse a ma divatozó Maeterlinck-féle misztika első képviselőjének tartja Ferencet, vagy rokon vonásokat fedez fel közötte és Schoppenhauer meg Nietzsche között, vagy amikor mások őt rosszul értelmezett "Laudes creaturarum"-a révén a mult század első felének majd pesszimisztikus, majd pantheisztikus világnézetü költőivel: Wordsworth-, Goethe-, Byron-, Shelley-, Quinet-, Turgenjevvel és Pierre Lotival hozzák kapcsolatba. Vissza