Előszó
Assisi Szent Ferenc küldetésének a lényege az volt, hogy kövesse a Názáreti Jézus Krisztust, és ezt a szellemet sugározza másokra is. Ezért írja az első rendnek szánt regulájában: „A kisebb testvérek regulája és élete ez: Kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát."
A többi rendalapító is a Krisztus-követésre törekedett, de ennyire kifejezetten csak ő határozta meg a célt, hogy Jézus Krisztus példáját kell követnünk, ahogyan az evangéliumban olvasható.
Ez a krisztusi parancs címzetten mindegyikünknek szól, mint Péter apostolnak a Genezáreti tó partján: „Kövess engem!" (Jn 21,19) A Krisztus-követés mindenki számára azonos kötelesség, de teljesen egyéni sors. Jézus ezt mindegyikünknek tudtára adja, mint Péternek is: „Amikor Péter meglátta Jánost, megkérdezte Jézustól: "Uram, és ő?" Jézus azt felelte neki: „Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele? Te kövess engem!" (21-22)
Az Atya senkit nem teremtett másodpéldánynak, epigonnak (más térdéig érő utánzatnak), hanem egyénnek és remekműnek. Fia nyomán kell járnia mindenkinek, aki azt vallotta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az Ő művét. (4,34) Az Ő műve: a ti megszentelődéstek, vagyis a szent Istenhez való hasonulástok. Ez pedig nem kisebb feladat, mint az ő ránk vonatkozó akaratának tökéletes vállalása és teljesítése.
Mi is rettenten kérdezhetnénk: Uram, én is hivatva vagyok erre? Szinte lehetetlen! Szent Ferenc fogalmaz nagyon okosan, amikor hosszú imája végén egyik követője eléje toppan és megkérdezi: „Miért éppen téged? Miért éppen téged? De miért éppen téged? Miért éppen téged követ mindenki, mikor te nem vagy szép ember, számottévő tanultságod sincs...?" „Pontosan ezért választott engem az Úr, mert nem talált nálam bűnösebbet és gyarlóbbat, hogy irgalmát megmutassa." Vagy más alkalommal, amikor nagy szentnek nevezték, így szólt: „Ha a rablógyilkos annyi kegyelmet kapott volna, mint én, sokkal nagyobb szent lenne."
De hogy kihúzzunk minden méregfogat és a hamis alázatot elkerüljük, Kalliszt atya nagyszerű könyve az év háromszázhatvanöt napjára egy-egy életrajzot nyújt Szent Ferencről és követőinek táborából, akiket zömmel már szentté vagy boldoggá avatott a katolikus Anyaszentegyház. így nagyon széles és színes a lehetőség, hogy mindenki találjon magához közel álló ideált, és biztatást nyerjen: a cél nekem is elérhető, én is követhetem Jézust egészen a mennyei boldogságig.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal