Ferenc József gyertyatartói/A páviánnő/Amerika

Előszó

Részletek:

Ferenc József gyertyatartói
Bécs, a vidám, könnyelmű Bécs farsang utolsó napját ünnepelte. Az Operában átszellemült arccal figyelő zenebarátok helyett csapongókedvü Pierrotok és Pierrettek, tündérek, nimfák és gnómok foglalták el a bálteremmé átalakított nézőteret, kacagva kergetőztek a csillárok szikrázó fényében és önfeledten táncoltak az epedő, érzelmes Strauss-keringők dallamára. A mulató Bécs jókedvének tetőfokát ezen a pompásan sikerült operabálon érte el. A nézőtéren szakadatlanul hullámzott a tömeg, a tömött páholyokból pedig titokzatos dominók nézték fekete álarcuk mögül az ezerszinü, folytonosan változó képet.
- Ismerlek szép maszk, gyere ide! - suttogta egy pompás ruhába öltözött odaliszk, akinek drágakövei versenyt szikráztak a fiatalos tüzben égő szemével. Apró kezével az egyik földszinti páholy peremébe kapaszkodott, amely mögül már vagy egy félórája két fekete dominó nézte a mulatozókat.

A páviánnő
Rövid idővel a halála előtt irta meg Allan az önéletrajzát és amikor átadták nekem, hogy sajtó alá rendezzem, egyáltalán nem sok munkám akadt vele. Némely része meglepett, idegenszerű zamatjával és furcsa szófűzéseivel, de semmi olyanféle javításra nem volt szükség, amely a képzettség és gyakorlat nélkül firkáló dilettánsoknál bosszantja az embert.
A csodálatos memoár így kezdődik:
- Apám egy oxfordi shirei falu lelkésze volt; aztán pedig misszionárius lett. A kis falura, hol szüleimmel és négy testvéremmel éltem, csak halványan emlékszem. Öreg, hosszú, szürke épületben laktunk. Mögötte kert volt, s annak legalján egy óriási fa, még pedig üreges, úgy, hogy játszani is szoktunk benne. Mindnyájan egy alacsony, de hosszú emeleti szobában aludtunk. Lefekvés után édesanyám mindég hozzánk jött, megcsókolt bennünket, s olyankor néha fölébredtem egy pillanatra.

Amerika
Mielőtt Gallegher a szerkesztőségünkbe került, annyi kifutó fiunk volt, hogy már kezdték elveszíteni egyéni színüket s mindannyian beleolvadtak a kis szerkesztőségi boy-ok közös fotografiájába. Még a nevük is közös volt: "Kis mitugrász" vagy "Gyeride kölyök".
Volt közöttük álomszuszék és lompos, fürge és "fess", de mindannyian oly hamar váltak bizalmasainkká, hogy saját tekintélyünk érdekében kénytelenek voltunk sorra megválni tőlük.
Rendszerint messenger-boyokká léptek elő, alkalmilag megfordultak nálunk nikkelgombos kék egyenruhájukban s kegyesen leereszkedtek hozzánk.
Gallegher azonban más volt, mint mindazok, akiket eddig ismertünk. Vissza