Ferenc József gyertyatartói/A páviánnő/Amerika

Előszó

Részlet a könyvből:
Ferenc József gyertyatartói

Bécs, a vidám, könnyelmű Bécs farsang utolsó napját ünnepelte. Az Operában átszellemült arccal figyelő zenebarátok helyett csapongókedvű Pierrotk és Pierrettek, tündérek, nimfák és gnómok foglalták el a bálteremmé átalakított nézőteret, kacagva kergetőztek a csillárok szikrázó fényében és önfeledten táncoltak az epedő, érzelmes Strauss-keringők dallamára. A mulató Bécs jókedvének tetőfokát ezen a pompásan sikerült operabálon érte el. A nézőtéren szakadatlanul hullámzott a tömeg, a tömött páholyokból pedig titokzatos dominók nézték fekete álarcuk mögül az ezerszínű, folytonosan változó képet.
- Ismerlek szép maszk, gyere ide! - suttogta egy pompás ruhába öltözött odaliszk, akinek drágakövei versenyt szikráztak fiatalos tűzben égő szemével. Apró kezével az egyik földszinti páholy peremébe kapaszkodott, amely mögül már vagy egy félórája két fekete dominó nézte a mulatozókat.
A magasabb termetű előrehajolt, s megkísérelte, hogy a vállalkozószellemű huri arcát kikémlelje.
- Ha ismersz engem szép maszk, - válaszolta vidáman, - akkor gyere te föl hozzám, hogy felújíthassuk a barátságot, amelyet soha nem lett volna szabad megszakítani!
A nő eltűnt oly gyorsan, ahogyan felbukkant. A fekete dominó hiába kísérelte meg, hogy a kavargó tömegben feltalálja.
- Szeretném tudni, miért vonta magára a mi egyszerű dominónk ennek a vidám pillangónak a figyelmét, - mondta most a magasabb termetű dominó kísérőjének - és miért szólított meg, ha a beszélgetést nem akarta folytatni?
- Oh, ez a bécsi polgárlányok szokása, - válaszolta a másik. - Császári fenséged a függöny mögé rejtőzött, ami elég volt ahhoz, hogy az odaliszk kíváncsiságát felkeltse. Vissza