Előszó
Andalussa fővárosában, Sevillában emberemlékezet óta, de még napjainkban is a Varrio de Triana, a Triana városnegyed volt azon hely, hol a nép söpredéke, tolvajok, gazemberek, fegyenczek és...
Tovább
Előszó
Andalussa fővárosában, Sevillában emberemlékezet óta, de még napjainkban is a Varrio de Triana, a Triana városnegyed volt azon hely, hol a nép söpredéke, tolvajok, gazemberek, fegyenczek és orgazdák keresték és találták meg a maguk rejtekhelyét.
Igy volt ez a tizenharmadik század közepe felé, tehát abban az időben is, melyben az ezen könyvben elmondottak történtek.
Ötödik Károly uralkodása a kicsapongó és vidám Spanyolországot óriási gyászházzá változtatta át, az éneket sóhajtás, az életbizalmat halálfélelem, a beszédet suttogás, a nyilt, őszinte jellemet kétkedés és bizalmatlanság pótolta, mert az emberek vagyona, szabadsága, élete hajszálon függött és e hajszál fölött állandóan ott lebeget a Damokles kard, mely minden pillanatban lesújthatott.
Sevilla lakói még komorabbak és hallgatabbak lettek többi andalussai honfitársaiknál, hiszen a pusztitó fenevad, az inquisitió barlangjában, közelében éltek és a fenevad természetszerűleg a karmaihoz közel lévők közül szedte legtöbb áldozatát.
Nem volt előtte semmi sem szent, nem kiméit senkit és semmit, s pusztításaiban segítették maguk az áldozatok, kik, hogy az inquisitió börtöneit, vesztőhelyek és vérpadjait elkerüljék, az inquisitió szolgálatába állottak és szállították a vérszomjas és mindig éhes fenevadaknak az áldozatokat.
Az 1534-ik év február havának 15-ik napján történt, este hét órakor.
Vissza