Napról-napra

Előszó

A magyar-lengyel testvériségnek van egy minden politikai érdeknél erősebb, mert természetesebb alapja: a két nemzet sorsának rokonsága. S nemcsak a két nemzet, de irodalma is ugyanazokkal a nehézségekkel küzdött, ugyanazoknak az erőknek segítségével támadt fel aléltságából. Azok a szellemi erők, amelyek az irodalom sorsát irányítják, hatalmasabbak a politikai és történelmi erőknél is. Ma szorosabb lelki kapcsok fűzik egymáshoz a lengyel és magyar irodalmat, mint valaha, fejlődésük rokonabb jellegű - pedig Lengyelországot feltámasztotta, Lengyelország egységét másfél évszázad után visszaadta a világháború, minket pedig részekre tagolt.
A lengyel irodalom és kultúra fejlődését hosszú ideig gátolták ugyanazok a körülmények, amelyek ami irodalmunk és kulturánk kialakulását is megnehezítették. S bár a lengyel nyelv nem olyan testvértelen Európában, mint a magyar, irodalma még virágkorszakaiban is épp oly nehezen tudott a nyugateurópai közönséghez hozzáférkőzni, mint a miénk. A nyelv ismeretlenségén, a megfelelő fordítók hiányán kívül volt egyébiránt még egy akadálya annak, hogy akár a lengyel, akár a magyar irodalom fölkeltse a nyugati világ érdeklődését. Mind a két nemzet úgyszólván egész történelmén keresztül élet és halál szélén állt s írói, költői nem értek rá arra, hogy a művészet kedvéért művészkedjenek, - kezükben a toll elsősorban fegyver volt, amely a nemzet életéért, szabadságáért harcolt. Vissza