Előszó
Részlet a könyvből:
"Ki elhiszed magadban a csodát
Nagy szenvedélyek. Utak. Tévutak. Valóság és mítosz. Történelem és álom. Művészet és politika. Az egyén identitása és az ősöktől meghatározott alkata, sorsa. Atyák és fiak egymás űzése,egymás iránti vágya. A Hiány. Valahol egyszer, az Idők időtlen kapujában megtörtént a Bűn, és minden generációnak tudattalan vagy tudatosan, minden sikeres vagy elvetélt cselekedetében meg kell vele harcolni a Fényre-törésekor vagy a Sötétségbe-zuhanásakor.
Ez mondható el röviden Ferdinandy Mihály családregény-sorozata témájáról.
"Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, Görgey, Haynau csinálják a történelmet, de a Szentgáliak élik meg" - írja A Szentgáliak megjelenésekor, 1943-ban a kötet borítóján a recenzor.
Ez bizonyosan így igaz. Ez az első, történetileg 1825-1861 között játszódó kötet történelmünk egyik legsajátosabb, legragyogóbb, egyszersmind legtragikusabb korszakát eleveníti meg. Rövid ideig tartó fény, halálra ítélt lobbanás. Éppen halálra ítéltsége folytán, már a történése során ambivalens - már ami az átélők átélését illeti -, és amit egy hosszú, igen-igen hosszú, az "elégtelen érzelmek kora" követ majd, ahogyan azt Ferdinandy Mihály a második kötetben, A menekülőkben (1944) meg is fogalmazza.
De ugyanakkor elámul a mai olvasó. Hogyan, hogy az akkori műítész nem érzett rá, nem értette meg: e rendhagyó történet, Szentgáli Illés története, a korról a mások által megírt unisonóban a kontrapunkt? Hogy ez a későn született reneszánsz alak,ugyanakkor korán jött, modern gondolkodó - aki amikor Széchenyi István a hovatartozását firtatja, így válaszol: én felnőtt vagyok - eleve tragikus sorsra szánatott? Nem véletlenül, nem is az események iránti érzéketlensége miatt olvassa a bécsi forradalom napjaiban a Faustot? Hogy a könyv írója a cselekvő ember nemcselekvésében, illetve a nem-cselekvő cselekvésében, az apa és fiú párharcában, párhuzamos történetében a beteljesülhetetlenség drámájáról szól, ad képet a legmagasabb jngi értelemben?"
Vissza