A menekülők I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Mély, morgó visszhangot keltő dörrenés rázta meg a pesti Angol Királynő szálloda ablakait. Szentgáli Rudolf riadtan ült fel az ágyban és az ablak felé nézett. A zsaluk résein pirosas fénnyel áradt be a hajnal.
A szemközti ágy szélén Szentgáli István ült, a harisnyáját húzta s nevetve nézett a bátyjára.
- A teremtésit - mormogta Rudolf - de felijedtem... - fürgén kibujt az ágyból és egy szál ingben és meztelen lábbal a szomszéd ajtóhoz osont. Halkan és óvatosan lenyomta a kilincset és bedugta a fejét.
- Csak kerülj beljebb, fiatalúr - mondta egy derűs és mély hang a másik szobában, mire Rudolf egészen kitárta az ajtót és vidáman szólalt meg:
- Nagyapa, hallottad az ágyúdörgést?
- Nem vagyok süket - felelte az öregúr és visszafordult az unokája felé.
Éppen mosakvását fejezte be, hatalmas mellének bozontos, őszülő szőrein csillogtak a vízcseppek a hajnali napban, híres ezüstös haja csapzottan és kuszáltan lógott az arcába s ez ősz haj alatt még sötétebbnek tűnő barna, olaszos arca csupa vidámság volt és jókedv, sötét szemei nyugtalanul csillogtak és erős orrának cimpái remegtek, mint a türelmetlen paripáé." Vissza

Fülszöveg

A nagy visszhangot keltett »Szentgáliak« című regény hatalmas körképe ott szakad meg, amikor a Szentgáli dinasztia megalapítójának, Szentgáli Illésnek a fia 1861-ben, közvetlenül gróf Teleki László öngyilkossága után, szintén golyót röpít a fejébe, s ezzel pontot tesz egy rendkívül hányatott élet után, jelképezve egyúttal édes Hazánk tragikusan vergődő sorsát ugyanabban az időben. A Szentgáli-család többi tagja azonban tovább él, mint ahogy Magyarország is tovább éli a Bach-korszak súlyos eseményei közepette a maga életét. 1861-től 1890- ig kiséri a »Menekülők« című regény a Szentgáli-család tagjainak és főképen az öregedő Szentgáli Illésnek az életét, mégpedig majdnem a Millénium boldog időszakáig.

»A menekülők« első jelenete Ferenc József király koronázása a Mátyás templomban 1867 június 8-án. Még halljuk az orgona búgását, amikor a Szentgáli-család öregebb és fiatalabb tagjai egymásután vonulnak fel, mint az élet nagy színészei, az olvasó szeme elé, hogy kis és nagy erényeikkel, kis és nagy gyarlóságaikkal eljátszák előttünk kettős szerepüket: a magánember és a közélet porondján viaskodó honpolgár szerepét. Tíz regényt lehetne írni abból a rengeteg ötletből, helyzetképből és drámai fordulatból, amelyet a fiatal író ebben az egy regényben egymásra halmoz, mint beszédes bizonyítékát kiapadhatatlan mennyiségű mondanivalójának. A két mű együtt lenyügöző regénye egy hatalmas család életének és ugyanakkor élő történelemkönyve annak a csodálatos századnak, amelyben reformkorszak, szabadságharc, elnyomatás és párját ritkító nemzeti fellendülés nyomon követi egymást... Vissza