Századforgó

Fülszöveg

„Hetven év - első szavam az ámulat: ezt is megértem. Annyi veszélyben, gyászon át, idáig cipeltem életemet. Már a születésem is csoda volt: - 30 fokos télben, hószakadásban ment apám az öreg orvoshoz. Nem akárhová születtem, Vásárhely, ez a nagy alföldi város különös ajándékot rejtegetett. Hatalmas tanyavilág vette körül. Kedves emberek jártak téglaköves utcáin, tiszta arcú parasztférfiak, bicikliző asszonyok; bivalyos szekér ballagott a főtéren, a hírhedett Bandula kocsmánál kétkerekű kordék előtt muraközi lovak fújtattak Szegénységben, félelemben telt gyerekkorom. Mégis boldog volt és önfeledt. Mártélyon a Holt-Tisza ártéri-erdős partjával, vén nyárfáival különös-szép tájat varázsolt elém; a láncos csónakokkal, a nádasok rejtette mólokkal ma sem tudok betelni. Apám szigorú ember volt. Anyám a szelídség példaképe; kedves, figyelmes, törékeny szépség. Bizonyára tőle örököltem irodalmi érzékenységemet, rajztehetségemet. Bátyám evangélikus pap, fiatal diákokat hívott maga köré,... Tovább

Fülszöveg

„Hetven év - első szavam az ámulat: ezt is megértem. Annyi veszélyben, gyászon át, idáig cipeltem életemet. Már a születésem is csoda volt: - 30 fokos télben, hószakadásban ment apám az öreg orvoshoz. Nem akárhová születtem, Vásárhely, ez a nagy alföldi város különös ajándékot rejtegetett. Hatalmas tanyavilág vette körül. Kedves emberek jártak téglaköves utcáin, tiszta arcú parasztférfiak, bicikliző asszonyok; bivalyos szekér ballagott a főtéren, a hírhedett Bandula kocsmánál kétkerekű kordék előtt muraközi lovak fújtattak Szegénységben, félelemben telt gyerekkorom. Mégis boldog volt és önfeledt. Mártélyon a Holt-Tisza ártéri-erdős partjával, vén nyárfáival különös-szép tájat varázsolt elém; a láncos csónakokkal, a nádasok rejtette mólokkal ma sem tudok betelni. Apám szigorú ember volt. Anyám a szelídség példaképe; kedves, figyelmes, törékeny szépség. Bizonyára tőle örököltem irodalmi érzékenységemet, rajztehetségemet. Bátyám evangélikus pap, fiatal diákokat hívott maga köré, ezért az állambiztonsági rendőrök többször elvitték — 31 évesen halt meg A 300 éves Bethlen Gábor Református Gimnázium meghatározta életemet. A tudós tanárok, a hely szelleme, Bibó Lajos, Galyasi Miklós, Grezsa Ferenc professzor. Járhattam Ilia Mihály legendás szerkesztő »magánegyetemére«. S ha már neveket soroltam, meg kell említenem, hogy gyakran megfordult Vásárhelyen, nővéreinél a mindig éhező József Attila; 1945 szeptemberétől óraadó tanárként ott élt nagy írónk, Németh László. „Olykor lehajol hozzánk Isten" - írta levelében Pilinszky János, aki Vas Istvánnal együtt útba indító mesterem volt. Talán az az Isten emelt föl infarktusom után 1990-ben, és beírt újból az Élet Könyvébe. Sokat dolgoztam: húsz kötet, gyermekvers-illusztrációk, borítótervek, újságcikkek ezrei az asztalomon Nézem a nagyvilágot, reménytelennek látok mindent. Azután váratlanul fiatal vak nőt pillantok meg a téren. Belém karol törékeny mozdulttal, és megyünk a zsúfolt Budapest szívében. »Vigyázzon magára!« - köszön mosolyogva, és ragyog köröttem minden.
{Curriculum vitae — a Napút évkönyvből)
Fenyvesi Félix Lajos prózai írásai és nagyobb esszéi folyóiratokból jól ismertek. Jegyzetlapjai népszerűségre tettek szert különböző újságokban. Ennek oka, hogy mindig a mai emberről szól, a hívők és keresők gondjairól és örömeiről.
Mindezt veretes mondatokból építi föl, sodró stílusban és olvasmányosan. Egy pillanatra sem lankad figyelme, fáradhatatlanul beszél a szeretetről, a hitről, az irgalomról. Vallomásai, mint távoli ablakban világló lámpafény, vezetnek az ösvény fái közt.
Külön értéke a könyvnek a veszendő mentése, a remény, hogy csönd szülte szavai mindenkihez eljutnak. A rejtőző szépség, a láttató erő együtt próbálja megfogalmazni a kimondhatatlant.
A kötet a költő 70. születésnapjára jelenik meg. Vissza