Fenyvesi doktor

Előszó

Ez a könyv a 80 éves Fenyvesi Mátéról szól, aki az ötvenes-hatvanas években az egyik legfontosabb szereplője volt a Fradi futballtörténetének. Annak a nemzedéknek a tagja volt, amely megfogadta, hogy az 1950-ben politikai okokból szétszedett "nagy Fradi" után játékával, eredményeivel újra naggyá és fényessé teszi a Ferencvárosi Torna Club nevet. Amit megfogadtak, betartották. A hatvanas évek Fradija soha nem látott magasságokba emelkedett. Miért kell erre emlékezni? Mert, ahogy a történelem, a futballtörténelem is ismétli önmagát, csak a szereplők változnak benne. Ha pedig ismétli, akkor a múlt tanulság a jelennek is, a jövőnek is. A múlt nélkülözhetetlen része az életünknek, az emlékezés majdnem olyan fontos, mint a gondolkodás. (Sőt: a gondolkodás alighanem maga is az emlékezésből fejlődött ki.) Sok-sok ezer éve játssza már az ember a földi színpadon azt a darabot, amit életnek hívunk. És mindig a nagy egyéniségeknek volt köszönhető, hogy egy-egy korszaknak milyen arca volt, s az is, hogy az idősebbek milyen erkölcsöt, milyen mintát, milyen példát adtak át az ifjabb nemzedékeknek. Példakép nélkül talán nincs is élet, de minőségi élet biztosan nincs. A társdalom törzsét mindig a becsületes átlagemberek alkotják, de kellenek hozzá kiemelkedő egyéniségek, példaképek is, mert nélkülük nem menne előre a világ, új generációk nem épülhetnének fel úgy, hogy szilárd, biztos talajon állhassanak.
Kikből lesznek a példaképek? Nem a kiváló képességű átlagemberekből, csak azokból, akik képesek nemcsak az emberi értékek megtartására, hanem rendkívüli, egyedi teljesítmények produkálására is. Olyasmire, amire más nem képes. Itt jutunk vissza újra Fenyvesi Mátéhoz, akit emberi kvalitásai és fergeteges játéka is az igazi példaképek közé emelik. Vissza