Fényromok

Fülszöveg

"A költészetről nem lehet egyszerűen beszélni, és ugyanakkor nem szabad másként, mint egyszerűen beszélni. Minthogy a költészet sokkal több annál, amit mondani tudunk róla, a legegyszerűbb hasonlatban is jelezzük a lényegét... Egyszer arra kért valaki, magyaráznám meg egyik versemet. Ha meg tudnám magyarázni, válaszoltam, akkor a magyarázatot írtam volna meg, nem a verset. A magyarázat és a vers közti különbség - a költészet. Az a valami, ami egy dolog, egy kép, egy képrendszer hatását fölerősíti s kiemeli a többi közül, s - nincs rá jobb szó - fölragyogtatja. Ebben a fényben ismerünk rá igazán arra a dologra.
Erről a különbségről, a költészetről mondta Octavio Paz, hogy nem érthetetlen, csak megmagyarázhatatlan. Van egy eleme, amit nem lehet kimeríteni. Ez az elem a titka, a sajátsága, a mélysége. Amit nem annyira érteni kell, mint inkább befogadni. Igen, a költészetet az érti meg, aki odaadja magát neki, akár egy szerelemnek.
A jó vers nem csapja be az embert, mert megvilágítja, leleplezi vagy igazzá teszi azt, amiről beszél. A jó vers nemcsak szép, hanem szerkezet is, struktúra. Ennek a szerkezetnek a részeit belső szükségszerűség tartja össze. A jó vers ezért törvénynek, igazságnak tetszik, amit legelébb önmaga teljesít; ettől hiteles.
Életünknek is van ilyen törvénye, az etika. Én úgy érzem, a kettő végül is egy, ha nem is azonos dolog. Egységük kellemetlen szigorúsággal érvényesül mind a műben, mind hétköznapjainkban. Úgy látszik, ilyen törékenyek vagyunk. Szükségünk van valamire, aminek meg kell feleljünk. Hát válaszolgatunk is, mindnyájan, jómagam talán többek nevében. Ezért választottam a versformát." Vissza