Velencei metszetek és karcok

Előszó

Velence többszáz éves festészetének állandó sajátossága a színek fokozott intenzitása és a formák lágy, minden éles körvonalat kerülő ábrázolása. Már a XV. század második felében a festői megjelenítésen van a hangsúly, és a festőiesség a XVIII. században tetőfokát éri el. Annál érdekesebb, hogy ugyanakkor Velence grafikai művészete - a fa- és rézmetszet, rézkarc -, amely minden színről lemond és az ábrázolást fekete vonalakból építi fel, a festészethez méltó műveket hoz létre.
A XV. században Itália legnagyobb rézmetszője, Andrea Mantegna (1431-1506). Veneto tartományban, Vicenza mellett született, Padovában, Veronában, majd Rómában és Mantovában dolgozott. Erőteljes metszetei Dürert is megihlették, aki tőle vette át korai metszetein a hosszú, párhuzamos vonalakkal való árnyékolást, ha nem is törekedett Mantegna grafikáinak antik domborművekre emlékeztető hatására. Mantegna metszetei példaképei lesznek a későbbi itáliai, főként velencei grafikus művészetnek. Mindössze hét saját kezűnek elismert rézmetszete közül a korai, 1460 előtt készült, megrázóan drámai "Sírbatétel", továbbá az 1490 körüli különös, bizarr képzeletű "Tengeri istenek harca" van a Szépművészeti Múzeum birtokában. Mantegna műhelyében igen sok metszet készült, mint pl. éppen a befejezetlenségében megkapó "Madonna a barlangban", vagy a "Pokol tornácát" ábrázoló lapok. Vissza