Fénykeresők

Fülszöveg

A kilenc mese szürrealizmusba hajló világa mesei elemeket és a mese szabadságát használja fel a valóság ábrázolására, s így azt a hétköznapoktól elemelten, egy más dimenzióban képes láttatni. Alapvetően két téma köré csoportosulnak az írások. Az első négy történet a hatalom, a kapzsiság, a gátlástalan gonoszság, s mindezek által az élő természet kifosztásának problematikájával foglalkozik. A másik négy írás a női sorskérdéseket veti fel, költői hangulatú és erősen meseszerű környezetben. Ez a varázslatos keret teszi izgalmassá a végletes szenvedélyek, áldozatok fájdalmas vállalásának megfogalmazását, ahol döntően a hűség-hűtlenség kérdése áll a középpontban. Női szemszögből írt történetek, ahol a nőt áldozata, szerelme minden tévedés és szenvedés fölé emeli. Az utolsó mese vizet pici borral ivó szamara derűs bölcsességet és szeretetet ad az olvasónak búcsúzóul. Csilléry Orsolya remekbeszabott míves illusztrációi gazdagítják a kötetet.
Telt-múlt az idő. Már nyolcvan év is eltelt,... Tovább

Fülszöveg

A kilenc mese szürrealizmusba hajló világa mesei elemeket és a mese szabadságát használja fel a valóság ábrázolására, s így azt a hétköznapoktól elemelten, egy más dimenzióban képes láttatni. Alapvetően két téma köré csoportosulnak az írások. Az első négy történet a hatalom, a kapzsiság, a gátlástalan gonoszság, s mindezek által az élő természet kifosztásának problematikájával foglalkozik. A másik négy írás a női sorskérdéseket veti fel, költői hangulatú és erősen meseszerű környezetben. Ez a varázslatos keret teszi izgalmassá a végletes szenvedélyek, áldozatok fájdalmas vállalásának megfogalmazását, ahol döntően a hűség-hűtlenség kérdése áll a középpontban. Női szemszögből írt történetek, ahol a nőt áldozata, szerelme minden tévedés és szenvedés fölé emeli. Az utolsó mese vizet pici borral ivó szamara derűs bölcsességet és szeretetet ad az olvasónak búcsúzóul. Csilléry Orsolya remekbeszabott míves illusztrációi gazdagítják a kötetet.
Telt-múlt az idő. Már nyolcvan év is eltelt, amikor az Álommező virágai megváltoztatták színüket. Csipkerózsika nem törődött vele, de ők figyelmeztették, hogy valami veszély fenyegeti, vigyázzon. Az ifjú herceg is egyre nyugtalanabb volt. Egyre erősebben szorította magához, egyre szomorúbban kérte, hogy ne felejtse el, bármi is történjék. Ő csak nevetett, hiszen szereti, és soha nem hagyja el. De a századik évben egy szép tavaszi napon mégis történt valami. Az Álommező felett viharfelhők árnyéka hullámzott, a virágokból alig hallatszott muzsika. Csipkerózsika nyugtalanul futott az erdőig, ott a fák tövében ismeretlen férfiak ültek, elkapták a ruháját, le akarták rántani magukhoz. Ő futott tovább, a szikláig, a tóhoz, a hajóhoz, amely elvitte a szigetre az ő álombéli hercegéhez. A herceg nagyon gyenge volt, mintha beteg lenne. - Ne felejts el, nemsokára el kell válnunk. Vissza