Fülszöveg
Nem valószínű, hogy valaha is összeállítottak statisztikát arról, hogy a fotóamatőrök felvételeinek hány százaléka készült négy fal között. Nincs ilyen felmérés, így csak becslésre szorítkozhatunk. Valószínű, hogy a felvételek 80...90%-a ma is a szabadban, lehetőleg tűző napon készül.
Furcsa ellentmondás. Nagy fényérzékenységű filmanyagokat készít a fotóipar, az objektívok fényereje nőttön-nő, a villanókészülékek egyre kisebben és egyre nagyobb teljesítményűek lesznek. Nem túlzás azt állítani, hogy ma már gyertyafénynél is készíthető felvétel. És mégis mit látunk a képeken? Gyerekek hunyorognak az erős napsütésben, riadtan néznek az objektívba.
Sorolhatnánk a példákat, de felesleges. Inkább arra érdemes figyelni, hogy miközben e legtágabb értelemben vett műkedvelő fényképezés megrekedt eg majd 30...40 év előtti szinten, életünk nagyot változott. Több időt töltünk otthon, és főként kényelmesebben. A családi élet fő színtere újra a lakás, pontosabban az otthon. Hogyan lehet, hogy az...
Tovább
Fülszöveg
Nem valószínű, hogy valaha is összeállítottak statisztikát arról, hogy a fotóamatőrök felvételeinek hány százaléka készült négy fal között. Nincs ilyen felmérés, így csak becslésre szorítkozhatunk. Valószínű, hogy a felvételek 80...90%-a ma is a szabadban, lehetőleg tűző napon készül.
Furcsa ellentmondás. Nagy fényérzékenységű filmanyagokat készít a fotóipar, az objektívok fényereje nőttön-nő, a villanókészülékek egyre kisebben és egyre nagyobb teljesítményűek lesznek. Nem túlzás azt állítani, hogy ma már gyertyafénynél is készíthető felvétel. És mégis mit látunk a képeken? Gyerekek hunyorognak az erős napsütésben, riadtan néznek az objektívba.
Sorolhatnánk a példákat, de felesleges. Inkább arra érdemes figyelni, hogy miközben e legtágabb értelemben vett műkedvelő fényképezés megrekedt eg majd 30...40 év előtti szinten, életünk nagyot változott. Több időt töltünk otthon, és főként kényelmesebben. A családi élet fő színtere újra a lakás, pontosabban az otthon. Hogyan lehet, hogy az a helyszín, mert most nevezzük száraz tárgyilagossággal annak, ahol napi 12...16 órát töltünk, majdnem teljesen kimarad a fényképezés témájából. Hogyan lehetséges ez akkor, amikor az otthonokat saját erőnkből saját munkánkkal formáltuk a saját képünkre. Hogyan kerülheti el a fényképező fürkésző tekintetét az otthon, amely minden szegletében a benne lakó egyéniségét tárja elént, és amely mindennapi életünk, tevékenységünk legátfogóbb, legáltalánosabb színtere. A természetesség, az ember és a környezet összhangja, ami másutt csak nagy munkával teremthető meg, itt magától adott. Hogyan lehet egy ilyen fotótémát kihagyni? De nemcsak az elszalasztott témát kell sajnálnunk, hanem saját, fényképészeti szempontból kihasználatlanul hagyott időnket is. A szabadon való fényképezés - földrajzi adottságaink miatt - a tavaszi és a nyári hónapokra korlátozódik. Az év tizenkét hónapjából hat a fényképezés szempontjából holt szezon. Pedig mennyi fényképészeti élménnyel gazdagíthatna a négy fal közé zártság is! A falak legfeljebb fizikai mozgásunkban szabhatnak határt, kísérletező kedvünknek aligha. Sőt, az új eszközökkel, módszerekkel való megismerkedéshez - a zavaró tényezők kiiktatásával - még kedvezőbbek a lakás adta feltételek, mint a szabadban.
Talán felesleges is az érvek további felsorakoztatása. Célunk az - s ehhez kívánunk ezzel a könyvvel segítséget adni -, hogy ráébresszük a fotóamatőrök sokezres táborát arra, hogy érdemes fényképezni otthonunkban, sőt otthonunkat is. És ezért a témáért még csak messzire sem kell menni...
Berényi János
Vissza