Előszó
Az ember gondolkodó, értelmes lény. Megfigyeli a körülötte végbemenő természeti és társadalmi jelenségeket, eseményeket. A megfigyeléseket emlékezetében, következtetések, történetek, emlékképek...
Tovább
Előszó
Az ember gondolkodó, értelmes lény. Megfigyeli a körülötte végbemenő természeti és társadalmi jelenségeket, eseményeket. A megfigyeléseket emlékezetében, következtetések, történetek, emlékképek stb. formájában elraktározza, azokat szükség szerint azonos vagy új kombinációkban felidézi, azonos vagy új logikai sorrendbe csoportosítja, a saját és a társadalom céljai érdekében hasznosítja. A természetről és a társadalomról érzékszerveink és gondolkodási képességünk segítségével képet formálunk magunknak és a kapott kép helyességéről ezerszer is meggyőződünk. Az emberi tudatban a kép kialakulásának tehát külső - természeti-társadalmi, ezért objektív - és belső - tudati, ezért szubjektív - okai és tényezői vannak. A legnagyobb hatósugarú és ezért a legtöbb embernél a legfontosabb érzékszerv a szem. Emlékeink zömét szemünk segítségével szerezzük, ezért a legtöbb emlékünk képszerű s gyakran még a matematikai és logikai művelet és eseménysor is képszerűen raktározódik el a tudatunkban. Valószínű ez az oka annak, hogy az ember oly régen törekszik az ábrázolásra, emlékeinek, gondolatainak formák, rajzok, képek segítségével való közlésére vagy megörökítésére. Sok ezer éve rajzol, fest, domborművet és szobrot készít. Számunkra azonban az a legfontosabb, hogy képszerűen ábrázol. Valamennyi ábrázolási eljárásnak az a tulajdonsága, hogy olyan megfigyelő és ábrázoló képességet követelnek, amely csak kevés ember sajátja. Másrészt a rajzolás és a festés elég lassú művelet, sokszorosítása is viszonylag körülményes és drága. Azt a jelenséget sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kép megfogalmazása, komponálása, a visszaadott formák és részletek milyensége teljesen szubjektív hatásoktól függ, hiszen a kép készítője tetszés szerint válogathat a látvány részleteiben és helyzetében, a részlétek hangsúlyozásában, a jelentések kiválasztásában. Az így nyert kép - nem is beszélve a különböző stílusirányzatok hatásáról - távolról sem elég objektív vagy tárgyilagos, annak ellenére, hogy művészi, igaz vagy megrázó és leleplező az alkotás. Olyan képkészítési mód és képtípus iránt alakult ki tehát szükséglet, amely egyidejűleg igényli a gyors munkát, a pontos és tárgyilagos képet, olcsó és tömeges gyártásra is alkalmas. Ezt az igényt próbálja kielégíteni a nyomdaipar, a rézmetszetek, a linóleum, fa- és kőnyomatok készítésével, amelyek hasznos és felbecsülhetetlen szolgálatot tettek az emberiségnek és még ma is használatos művészi rangra emelkedett alkotóterületek. A felsorolt követelményeket eddig legjobban a fénykép tudta kielégíteni.
Vissza