Fénykalligráfiák

Előszó

Részlet:
"A fény fizikailag érzékelhető. Ha tisztán tudományos szemmel tekintünk rá, egy részecske, mely úgy viselkedik, mint egy hullám vagy egy hullám, ami úgy viselkedik, mint egy részecske. Senki sem tudja pontosan, mi is valójában. Nagyon gyorsan terjed. Kapcsolatban van azzal, ahogyan az időt érzékeljük... Amikor a fény gondolatával foglalkozunk, egy metaforával van dolgunk, amely végtelen, hatalmas és meghatározatlan, mert beszélünk róla, de soha nem tudjuk megragadni. A Nap fénye testesíti meg az életet a Földön. A fény testesíti meg a létezésünk mögött meghúzódó üzemanyagot. ... Ez egy rejtély (...) A fény egy metafora: ahol egy sötét hely létezik számomra és ahol ez a hely megvilágosodik; ahol a sötét láthatóvá válik, és az egyén láthatja. A fény én vagyok, az én valóm. Miért vagyok én itt? Mi célból vagyok én itt? Mi ez, amit tapasztalok? Ez a sötétség. A fény megvilágosodást hoz." (Adam Fuss, 1992)
Képeim nem azt reprezentálják, ami a kamera előtt látható, hanem azt a megfoghatatlan (tér-idő) intervallumot, ami az expozíció idején megvalósul. Ez a vizuális absztrakció igen elrugaszkodik a látható valóságtól, de legalább annyira valóságos is. A határok összecsúsznak. Csak egy szűk tartományával találkozunk (vö. egynézőpontúság, "átláthatatlanság") a kinti látható valóság szemlélése kapcsán a tényleges, "teljes" valósággal. Az absztrakt kép meghatározó jelleggel közelít az "igazi" valósághoz, - ezzel a sajátos kifejezési móddal vagyunk képesek hitelesebben róla tudósítani, beszélni. Vissza