Fényelvtan

Előszó

Részlet a könyvből:

Töredék a fotogramról
Fotogramnak fényképezőgép és negatív közbeiktatása nélkül, pusztán a fény, a fényérzékeny anyagok és a bennük végbemenő változásokat előhívó vegyszerek működésével létrehozott - többnyire tárgyak árnyékát rögzítő - képet nevezzük. A fotogram mintegy nyolcvan évvel ezelőtt, az 1920-as évek avantgárd művészetében jelent meg nyitott műfajként, amely összeköti a festészetet és a fotótechnikai képet, de az avantgárd filmben is feltűnik.
„Meri fotográfiának nevezni mindazt, ami ezzel a céllal született, kamerával vagy anélkül; továbbá a fotoérzékeny médiumok kemikáliákra, fényre, hőre, hidegre, nyomásra stb. való minden reakcióját."
Jóllehet, a fekete-fehér fényképet és vele együtt a házi fotónagyítás élvezetes műveletét rég kiszorította az automata fényképezőgéppel felvett színes képek számítógépes kidolgozása, mégis van, aki otthon laborálja a fotóit. Az ilyen fotós szándékolatlanul is készíthet fénylenyomatot, azaz fotogramot. Megeshet, hogy a munka végeztével kint felejt egy fotópapírt, amin ott fekszik az olló vagy a csipesz, és felkapcsolja a villanyt. Ha nem azon mérgelődik, hogy elpazarolt egy papírt, hanem kíváncsian előhívja, a kép mély fekete hátterében a tárgyak világítóan fehér negatív lenyomatára csodálkozhat rá. Kis szerencsével - ha a lámpa fénye ferdén érte a papírt és a tárgy nemcsak elfogta a fényt, de árnyékot is vetett - a fekete és a fehér között olyan gazdag és finoman szórt szürke átmenet jelentkezik az árnykép körvonalai körül, amilyet aligha tud előidézni, amikor negatívjait nagyítja. Mondhatnánk, könnyű és igen gyors siker. „Ne becsüljük le a kísérletek jelentőségét, ne vegyük egyszerűen valami modern időtöltésnek, kirándulásnak a jelenségek világába, ahol a véletlen vagy a szerencse hozza az eredményt. Ellenkezőleg: a direkt fényképezés teljes tudatossággal létrehozott gyümölcseit kell látnunk benne. Vissza