Fény kavarog a szélben (dedikált példány)

Előszó

Fény kavarog a szélben VEDRES-NAGY IBOLYA:
Hűség
„ S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára."
Kölcsey Ferenc: Himnusz
Az Úr 1485. évében, egy május végi estén Julianna szélesre tárta hálókamrája ablakát. A hűs levegővel együtt beáramlott a tavaszi virágok balzsamos illata. A sápadt fiatalasszony szorosabbra vonta magán könnyű hálóköntösét és kitekintett a ház előtti kis térre.
A macskaköveken most senki sem járt, távolról bagolyhuhogás hallatszott, majd kisvártatva felcsendült a bakter érces hangja:
- Hallja minden háznak ura! Tízet ütött már az óra, térjen minden nyugovóra! Tűzre, vízre vigyázzatok, hogy semmi kárt ne valljatok! -Julianna mélyet sóhajtott, majd a bölcsőben alvó kisfiához lépett. A fiúcska békés mosollyal szendergett, talán valamiféle kedves dologról álmodott. Édesanyja hosszú percekig gyönyörködve nézte. A gyermek arca a rávetülő gyertya fényében földöntúli nyugalmat sugárzott. Julianna szíve is egyre nyugodtabban dobbant, csendben leereszkedett egy kényelmes karszékbe és fél lábával lassan ringatni kezdte a bölcsőt. Kisvártatva halk hangon egy régi dalt dúdolva maga is elszenderedett. Egy fertályórát telhetett el, mikor Julianna hirtelen összerázkódva megébredt, szívében heves aggodalommal hajolt a bölcső fölé. Jánoska azonban változatlan nyugalommal aludta álmát tovább. -Oktalanul aggódom - gondolta Julianna magát nyugtatva- János most már hamarosan visszatér hozzánk.
Jánoska még egy hónapos sem volt, mikor édesapja búcsút vett tőle, és a király fekete seregében ostromra indult Bécs vára ellen. Hírt azóta keveset lehetett hallani róla és azok sem voltak szavahihetőek.
Julianna sóhajtva felállt és újra az ablakhoz lépett. A hold már magasan járt, a szél is megélénkült. A rózsák illata egyre áthatóbbá vált és a kicsinyke tér ezüstös fényben ragyogott.
A Vissza