Előszó
A „fenntartható fejlődés" (Sustainable Development) fogalma alig két évtizede az ENSZ Környezet- és Fejlesztés Világbizottság Közös Jövőnk (Our Common Future) című jelentésében vált közismertté, s mára a globalizálódó világ regionális együttműködésének és jövőpolitikái kialakításának egyik legfontosabb kategóriájává „nőtte ki magát".
A fenntarthatóság követelményei és a növekedésorientált globalizáció tényszerű fejleményei között olyan diszkrepanciák kerülnek napvilágra, amelyek mára a globális kockázatok társadalmát hozták létre olyan kockázati mintázatokkal és konfliktusokkal, amelyek fényében a biztonság újszerű kérdései mind a közbeszéd, mind a világpolitikai kooperáció legerőteljesebb tematizálóivá léptek elő.
Könyvet kiadni fenntarthatóság és biztonság témáiban külön-külön, de főként egymásra vonatkozásaikat felvállalva Magyarországon is különös aktualitással bír. A hazai kormányzati politika nem kívánja magát kivonni az ökoszisztémákat, a Föld környezeti teherbíró képességének megóvását, a biológiai erőforrások túlhasználatának korlátozását, az éghajlatváltozás veszélyeit, és egyáltalán a jövendő világ környezeti kockázatát vállaló hiteles politizálás kötelezettsége alól. További tény, hogy 2005 volt az az év, amikor a hazai kormányzatnak európai uniós előírásként kellett volna teljesítenie, hogy érvényes stratégiát dolgozzon ki a fenntartható fejlődés Magyarországra vonatkozó tennivalóit illetően.
A világ fenntarthatóságát veszélyeztető egyre nyilvánvalóbb kockázatokon túl a biztonsági illetékesség globalizálódását számos tényező sürgeti. A terrorizmus elleni harcon, a humanitárius katasztrófák vagy a csődbe jutott államok után képződő kaotikus viszonyok kezelésén túl, számos veszély hatásvonalai olyan globalizációs kereteket rajzolnak ki, amelyekhez képest az államok közötti határok csak gyenge gátak lehetnek. A hazai biztonságfelfogás is ezt fogadja el, amikor a NATO-tag Magyarország koalíciós részvállalásait, s akkor is, amikor a hazai védelmi képességek jövőjét tervezi.
Már 2006-ban magyarul is napvilágot látott az Európai Unió fenntartható fejlődésre irányuló stratégiai értékeinek, elhatározásainak és cselekvési programjának rendszere. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a társadalmi szervezetek mozgósításával a szükséges lakossági kapacitások megteremtésével és kifejlesztésével, a témában felelősséget viselő kormányzati szervezetek kezdeményező szerepvállalásával meg kell indulnia, illetve a már megindult kezdeményeket kifejlesztve fel kell erősödnie Magyarországon is a fenntartható fejlődés társadalmi, gazdasági, környezeti elemeit magában foglaló ökopolitikának. A közvetlenül belátható célok közül minden bizonnyal az „ökoszociális piacgazdaság" megteremtésétől remélhetjük a legkézzelfoghatóbb eredményeket. Amennyiben számításba vesszük a fenntartható fejlődés számára Magyarországon rendelkezésre álló kondíciókat, akkor azt kell látnunk, hogy a téma tudományos kutatásától a felelős ökopolitikáig, az állampolgári fogyasztási moráltól a stratégiai tervezés környezettudatosságáig, a növekedés elvű piacgazdasági szemlélettől a fenntartható gazdaságpolitikáig, a környezetvédő társadalmi szervezetektől a fenntartható fejlődés politikáját kormányzati stratégiává emelő politikai elitekig a legtöbb dimenzióban igen egyenetlen és meglehetősen komoly deficitekkel rendelkező tudás és ismeretanyag található.
Vissza